XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
% Itt megemlítem, hogy azzal a beszkárt ruhás emberrel - akit az ostrom kezdete előtt a Pártház bejáraiáiál láttam - az ostrom után a délutáni i órákban ugyanabban a pincében találkoztam, ahol az én munkatársaim és magam is voltam. A konyha bentlévő személyzetét is ugyanebben a pincében helyeztük el, idejöttek a DISZ funkcionáriusok is akik akkor a házban tartózkodtak. Hollós Ervin, Kovács Antal és mások. Ide elrejtettük a nálunk lévő kulcsokat és néhány egyéb dolgot, amit később, amikor novemberben visszajöttünk a házba meg is találtunk. Úgy emlékszem Bartik Andrással mentünk először vissza a pincébe. Néhányan voltunk olyanok mint már említettem a vezetők közül, akik 23-tól állandóan bent voltunk a házban, Várnai elvtársnő hozott be részünkre tiszta fehérneműt. Az ostromot megelőző napokban csináltunk egy olyan beosztást, hogy kettesével hazamegyünk 24 órára, kicsit rendbehozni magunkat és a családot megnyugtatni. Arra emlékszem, hogy 29-én hétfőn délben Kovács János és Vékony Lajos elvtársak mentek haza azzal, hogy 30-án délre visszajönnek és akkor Csikesz elvtársnő és én megyünk haza ugyanannyi időre. Akkor mindketten Budán laktunk. Erre már nem került sor, az ismert események miatt, Kovács és Vékony elvtársak nem tértek visszaaz ostrom megkezdéséig és Ők ezt házonkivül élték át. A Pártház ostromát a tankok megjelenését és lövöldözéseket - a ház elfoglalását úgygondolom sokan leírták a több órás tűzharc, majd a Ház elfoglalása után hosszú idő telt el, amig az egész házat átkutatták és igy kerültek le abba a pincébe is, ahol akkor már vagy harmincán voltunk. Halottuk, hogy az emeleten, az udvaron járkálnak és kiabálnak és egy-egy lövés id eldördült. Jónéhány fegyveres talált ránk a pincébe, odajöttek, megkérdezték, hogy kik vagyunk és egyenként "igazoltatás után" egy szűk átjárón, és szellőző nyíláson keresztül - ami a mozi bejárata előtt van - emeltek ki bennünket a pincéből. Ezen a napon az egyik konyhán dolgozó munkatársunkWeiszné /Patyi/ a fiát is behozta magával. A gyermek is ebben a pincében volt. Az átélt izgalmak, a fegyveresek megjelenése újabb riadalmat keltett a gyermekben és az édesanyában is, szinte elvesztették eszméletüket ebben a jelenetben. Én a gyermeket, aki akkor egy nagyon jól fejlett 9 éves fiú volt, magamhoz vette, majd a nyakamba emeltem és igy emeltek ki a pincéből, az anyja belémkapaszkodva jött raelettünk és fegyveresek kisértek ki az udvaron keresztül az uj ház kapuján az utcára.
