XXXV.1.d / 1. MSZMP Budapesti Bizottság Adminisztratív Osztály. 1956.11.16-1957.12.03. Belügyminisztérium, Budapesti Rendőr Főkapitányság, Karhatalom jelentései, feljegyzései az "ellenforradalom" alatti és azutáni tevékenységéről, feladatairól, személyi problémákról.
Jjj m3UU i .bwn? , H 8 C&dúfiru/nu díCULmu»^Uw,vv) Iftd*. á/r ( /VwmUxuÁn) »^t3jy 2>r Osszefoglaló_^elentó«, Budapest kerületi rendőrkapitányságok személyi állományának az 1956 október 23*-tói 1957 februárjáig terjedő időszak eseményeivel kapcsolatban tanúsított magatartásáról és az ezzel összefüggő vizsgálatról* \ Budapest rendőrkapitányságain szerzett tapasztalatok és adatok alapján a személyi állomány 1956 október 23.-tól 1957 februárjáig tanúsított magatartásáról és hangulatáról az alábbi összképet alakítottuk ki: I. 1956 október 23-24.-én a rendőrség, bár szimpatizált a felkelők alapvető jelszavaival, a legtöbb kerületben még visszaverte az ellenforradalom fegyveres támadásait. Október 25-26.-án a helyzet megváltozott: az ellenforradalom fokozodó nyomása alatt a kerületi kapitányságok többsége összeroppant, a rend és a fegyelem mindenütt felbomlott, a személyi állományt elfogta a vakrémület és nem volt képes, nem is akart ellenállást kifejteni. A felső rendőri vezetés a kerületi kapitányságoknak nem adott kellő irányítást; nem nyújtott megfelelő segítséget, erkölcsi és politikai támogatást, sőt fokozta a kerületekben uralkodó zűrzavart. Kopácsi,Vári,Székely,Kiss.Oszkó,Pőoze.Tóbiás és más vezető bajtársak utasítások helyett azt tanácsolták a kerületi kapitányságoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a felkelőkkel,lavírozzanak közöttük, adjanak engedményeket nekik, cselekedjenek saját belátásai: szerint, igyekezzenek elkerülni a tűzharcot. Ugyanakkor nem magyarázták meg, hogy a felkelőkkel milyen alapon lehet tárgyalni, milyen célokat és elveket tartsanak szem előtt a tárgyalások során, milyen engedményeket adhatnak és miért van minderre szükség, stb. Ezek a "tanácsok” a szükséges eligazítások megtartása és a perspektívák megjelölése nélkül, akarva, nem akarva, elősegítették a rendőrség megingását és széthullását, ami a munkáshatalomra nézve súlyos következményekkel járt. Ezt, a proletárdiktatúrára mért csapást, objektíve elmélyítették és betetőzték azok a felső utasítások, amelyek értelmében minden kerületben létre kellett hozni a "nemzetőrséget" és minden kerületi kapitányságon meg kellett alakítani a "forradalmi bizottságokat" "A nemzetőrség" a szükséges óvintézkedések és ellenőrzés hiányában, mint előre látható volt, elsősorban ellenforradalmárokból, közönséges bűnözőkből, kalandorokból, karrieristákból és megtévesztett diákokból tevődött össze. A "forradalmi bizottságokban" is hasonló elemek lettek a hangadók. Ezekkel az utasításokkal tehát elkerülhetetlenül kihúzták a talajt a becsületes rendőrök lába alól, megfosztották őket az ellenállás sikerének utolsó reményétől is és a kerületi kapitányságokat természetszerűleg kiszolgáltatták az ellenforradalomnak. A kerületi kapitányságok vezetőinek és parancsnoki karának többsége, egységes és határozott központi irányítás híján, segítség és támogatás nélkül, az események hatására elvesztette a f ejátjf nem mert és nem tudott önállóan intézkedni. •/ • [ os LEVÉiráh----------- , __________ I
