XXXV.1.d / 1. MSZMP Budapesti Bizottság Adminisztratív Osztály. 1956.11.16-1957.12.03. Belügyminisztérium, Budapesti Rendőr Főkapitányság, Karhatalom jelentései, feljegyzései az "ellenforradalom" alatti és azutáni tevékenységéről, feladatairól, személyi problémákról.

elvesztették fejüket áa futásnak eredtek. ügy részük el lett fogva, vagy meg lett semmisítve. Nagyon fontos tehát a parancsnok magatartása, példamutatása a harcban, mert legtöbb esetben ezen múlott a támadás sorsa.

Nagyon fontos tanulságként kell levonni az embereknek a tűzfegyverek zajához való hozzászoktatásának módját. Az elpuhult rendőrök - ÁVH-aok éveken keresztül nem kaptak kellő kiképzést és ha nagyobb robbanást hallottak, zavarba jöttek. Tolt olyan eset is, aki ijedtében fegyverét nem tudta elsütni, amikor tőle 15o-2oo méterre kézigránát robbant. Feltétlenül szükséges tehát, hogy már béke Időszakban is hozzászoktassuk a harcosokat a robbanásokhoz. Helyes lenne pl. harcosok közelében - csportjábaaf

yakorlat közben lo-15 dkg-os veszélytelen tri Il-őt robbantani.

harcosok igy hozzászoknának a robbanáshoz és nem ijednének meg ályan robbanásoktól, amelyek lényegében támadás közben nem is veszélyések rájuk nézve.

Igen fontos körülmény volt a harcokban az, hogy a támadó egységen belül a gyávákat megfékezzük. Megtörtént, hogy egy-egy harcos, amikor a tűzfegyverek hatáskörébe került, gyávaság vett rajta erőt, nem mert tüzelni* elbújt, stb. Az ilyen harcosokkal szemben, támadás közben igen erélyesen kell fellepni, ha kell fegyverrel is kányazeriteni arra, hog y az ellenségre tüzeljen. Megtörtént pl, hogy az egyik harcos megijedt és elbújt, nem mert tükelni és félő volt, hogy magatartása kihatással lesz a többi hardoosokra.A közelben lévő parancsnokhelyettes odakúszott és erélyes hangon felszólította á meghúzódott harcost "az anyád istenit, ha nem lőasz a bitangokra, én lőlek keresztül", A harcos megijedt és tüzelni kezdett. Először pontatlanul, később már nyugodtan.

*/ Megjegyezni kívánom, hogy ez az előzőleg gyáván viselkedő harcos .1 I később a legbátrabb harcossá vált, és majdnem minden akcióban t- 1 résztvett, sőt önként jelentkezett. Fontos tehát, hogy az el3Ő

n percben megijedt harcosokat harcaba kényszerítjük és amennyiben

• t? a harc közben tanúsított magatartása megváltozik, dicsérjük meg

S‘ I őt bátor magatartásáért.

«? / A fentiekből leszűrhetjük azt a tapasztalatot is, hogy a támadáa/ bán lévő rajt úgy kell öaszeállitaai, hogy az uj harcosokat lehetőleg tapasztaltabbak közé helyezzük el. Ilyen esetben terméazete- v een a politikai megbízhatóságot i3 azemelőtt kell tartani és a

szerint kell a támadásba induló rajt felállítani.

Nagyon fontos //// a harcok során, hogy az objektumaink megfelelően, tervszerűen legyenek biztosítva. Nem volt helyes az a módszer, amit a VI., VII., VIII., X. kerületben alkalmaztak, üízek a kerületek később sem gondoskodtak objektumaik biztositá- sáról. Feltétlenül szükséges tehát, hogy objektumainkat ne csak • az épületen belül célszerűenAhelyezett tűzfegyverekkel biztosítsuk, hanem gondoskodni ke 11 a környékben lévő magaslatik pontok /erkélyek, tornyok, padlások,atb/ megszállásáról. Feltétlenül szükséges a magaslati pontokon lévő tűzfegyverek ta-zsávainak összehangolása, hogy szükség esetén egymásnak tűztámogatási adjanak, és szükség esetén a támadó egységet össztűzzel, vagy irányított tűzzel meg tudják semmisíteni még mielőtt az objektumot megközelítették volna.

Nem szabad megfeledkezni a városi harcok során a pincékről sem. Megtörtént, hogy az ellenforradainárok a pincéket áttörve, a házak alatt közlekedtek, átcsoportosultak, utánpótlást szállítottak, stb. Fontos tehát, hogy a pincéket megfelelően biztosítsuk. /különösen a légo. átkelőket/ A pincék biztosítására felállított harcosokat el kell látni könnygránáttál - kézigránáttal

^ORSZA-i- 5 - &