XXXV.1.d / 1. MSZMP Budapesti Bizottság Adminisztratív Osztály. 1956.11.16-1957.12.03. Belügyminisztérium, Budapesti Rendőr Főkapitányság, Karhatalom jelentései, feljegyzései az "ellenforradalom" alatti és azutáni tevékenységéről, feladatairól, személyi problémákról.
m Súlyos hiba volt, hogy az ÁVH operatív munkásai és parancsnokai sem voltak ellátva megfelelő fegyverzettel, legtöbb ÍVH-s elv- társnak csak a szolgálati bronyovka fegyvere volt. Komoly mulasztás terheli a Belügyminisztérium vezetőit, a miatt is, mert nem gondoskodtak az államvédelmi Hatóság beosztottjainak fegyver s kiképzéséről. Iíem ismerték a géppisztoly, puska, golyőszőrő, kézigránát kezelését. Már a harcok alatt kellett őket megtanítani ezen tűzfegyverek kezelésére. Megtörtént az október 23-áról 24- ére virradóra, hogy AVH-s elvtársakat az ő felkérésükre betanítottunk a fenti tűzfegyverek kezelésére, ők maguk mondották el, hogy < most mennyire szükséges lenne az, mely szerint időben kiképezték volna őket a fegyverek kezelésére. A rendőrök és az államvédelmi beosztottak tehát felsőbb irányítás nőikül és előzőleg éveken keresztül lerothasztott szellemben,megfelelő kiképzés és fegyverek nélkül kerültek az ellenforradalmi események sodrába. A& gJLLsflf.prradalom elleni harcok tapasztalatai t Az ellenfo radalom elleni harcok tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az ellenforradalmat kis egységgel is /egy ütőképes ezred/ egy-kót napon belül le lehetett volna verni, ha kellő eréllyel, az első perctől kezdve támadásba megyünk. Az ellenforradalom elleni támadás a tapasztalat szerint, mivel az tervszerűen volt végrehajtva, fegyverrel kellett volna visszaverni és azonnal ellentámadásba kellett volna menni. Az ellenforradalom a támadásait már 23-áról 24-ére virradóan tervszerűen hajtotta végre és csaknem minden budapesti ÜYH, illetve rendőrségi objektumot megtámadott. A tervszerűséget bizonyltja a Hádió elleni támadás is. Az ellenforradalom fegyveres támadásaira tehát már 23-áról 24- ére virradóra fegyverrel kellett volna xá leszólni, és ott, ahol ezt megtették, az ellenforradalom fejvesztetten visszavonult és csak napok múlva mert ismét támadást kezdeni. Megtörtént pl. hogy 1956. október 23-áról 24-ére virradóra egy kb 80-I00 főből álló ellenforradalmi egység megtámadta a BM Peatmegyei Főosztályát. Az ellenforradalmároknak az volt a tervük, hogy tűzharccal elfoglalják az épületet, &z a tervük azonban nem sikerült, mert az épületen belül a védelem meg volt szervezve és a rendelkezésükre álló néhány géppisztolyt ott helyeztük tüzelőállásba, ahonnan a leghatásosabban használni tudtuk. Az ellenforradalmároknak még csak ideje sem volt, hogy a gépkocsiról leszálljanak, máris tűz alá lettek véve és szét lettek verve. Az épületből történő támadással párhuzamosan ellentámadásba mentünk é3 a menekülő ellenforradalmárok legnagyobb részét fegyverrel a kezükben, futás közben se iraisltettük meg. A támadás visszaverésének sikere tehát az épület védelmének előző megszervezésén mullott. A védelem megszervezésénél ebből a támadásból azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy nem szabad megvárni, mig az ellenforradalmárok az épületet teljesen megközelítik, nem volt szabad megengedni azt a könnyelműséget, hogy magunkhoz közelengedjük és alkudozzunk, hanem kemény ellentám dással kellett válaszolni. Az első támadás utáni tapasztalatok alapján állandó felderitőkkel biztosítottuk az épületünk környékét. Az első támadás után, amikor az ellenforradalmárok látták a vér- veszteségüket, elkerülték az épületünket és a Peatmegyei Főosztály környékén lévő objektumokat tárnadták,/VT.kér.Kapitányság, Vasúti Főosztály, Katonai elhárító Főosztály,Utlevélosztály./ r ORSZÁGOS LLVoU’Aü- 2 -
