Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Egyéb értekezletek üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.176.a/10)
1950-02-17
--------------7-----r----------------------■*' - - - - - - ' - —- 13 - « \4 . . x, Milyen benyomást keltene a tags-' púnkban az, he ezt 4, látnák mihelyt va laki va le miijei.'funkciót tölt be a \ ;írtban mindjárt különbőz" mester, va :y ösztúlyvafet "i\ elmeket kapnák. Itt találjuk neg a gyökerét ha valakit megkérdezünk, hogy miért akar tagt válaszolja azért, hogy le .gyek valaki. !li nem \ el odáig, hogy a pórt teljesen biztosítani tudja azt**^*.® a fizetést amit megérdemelnének, de a párt azon van, ho.gy azokat, akik komolyan dől póznak megfelel" anyagi fizetősben részesítse. Természetes, hogy a kiem lt funkcionáriusokban a dolgozók már csak a főnököt látják, s igy nem lehet szilárd a kapósóla t a pártvezetés ég és a dolgozók között, elszigetelődnek, önteltek lesznek. Rákosi elvtár© sok példát hozott fel országos viszonylatban ezekr"! az esetekről. Ennek érdekében hozta Fértünk Központi Vezetősége azt a határozat*'t, hogy március 15-141 junius 15-ig 'ezárólag Nagy’oudapesten éltalánps választások y\ lesznek, i k A dolgozók, becsületes párttagok hangja azt mutatja, hogy helyesen cselekszik a Párt. Az öné 1 égőlts .tg ós a tömegek lebecsülése azután következetesen magával hozza a kritika, önkritika elfojtását is. Kezdhetnénk talán közvetlenül n pártbizotts gnál, ahol hosszú ideig nem voLt, vagy ha volt is alkalmazva a kritika csak egyoldalúan. Ez azonban az utóbbi id ben erőteljesen megváltozott, De még inkább megtalálható a kritika ismeret' lensége alapszerveinknél. Egy, példát elmondok az űriemből. -Az üzemben az elvtársak nincsenek tisztában azzal, hogy a pártvezet ők munkája felett a tagok kritikát gyakorolhatnak. Előfordult, hogy a műhely agit.felel's hóziagitáoióra szervezte az elvtársakat ás egy idősebb elvtársn"nek, aki arra hivatkozve, hogy 5 nem egészséges már, nem tud gyalogolni, hogy 5 inkább végez itt népnevelőmunkát az üzemben, azt válaszolta, hogy nem tud kimenni és beteg, akkor itt sem tudja elvégezni a munkát a munkahelyén. Ez az elvtársnő sirva panaszkodott az egyik VB.tagnak, aki kritiká t gyakorolt a műhely ágit.felelő se felett. Hogy az elvtársak mennyire nem értik a pártdemokráciét, az kiviláglott abból, hogy az ágit.felelős az egész műhely vezet"ségét bevitte a pórtirodéra és azt mondotta, hogy most igazítsa ki az elvtársnő azt a csorbát, ami az 5 tekintélyén esett, azért, mert megkritizó’lta "t a taggyűlésen, mert ezzel az idősebb elvtársnővel szemben nem a meggyőzést használta. Ez csak egy példa, de azt hiszem elegendő ahhoz, hogy lássuk, hogy nálunk is baj van a kritika és önkritikával. Az önbirélat még kevés né,lünk is és ala pszervciknél, íls. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a másikban keressük a hibát. Lenin elvtárs azt mondotta, hegy a bolsevik ön irálat a legjobb ellenméreg az elbizakodottság ellen. Valamennyi forradalmi párt, amely eddig elpusztult azért pusz ült el, mert nem tudta meglátni miben van ereje és félt hibáiról beszélni. Mi viszont nem pusztulunk i el, mert nem félünk hibáinkról beszélni és megtanul| juk leküzdeni azokat. I ^ ' J i . — *--------------------------------
