Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Vezetői háromszög értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.176.a/8)
1950-10-02
a . - - ./ -- 5 - * I A lassú fejlődés íő oka az, hogy nem tekintik üzemi pártszervezeteink, szakszervezeteink és főleg vállalatvezetőink elsőrendű kérdésnek a munkaversenyt. pl. A Tartály és Tárolóból Farkas elvtárs arra a kérdésre, hogy hogyan all az üzemben a versenymozgalom, azt felelte " jól megy a verseny, csak nem tudatos, amikor a Tartály és Tárolóból nem igen látni, hogy törődne valaki a munkaverseny nyel, mert nem sok nyoma van az eredmények propagálásának, és a verseny adminisztrálásának. Általában úgy kezelik üzemeinkben a versenymozgalm t, mint valami szükséges rosszat. Beszélnek róla értekezleteken, i- I gyekeznek meggyőzni a dolgozókat, hogy a szocializmus építésében másképp kel 1 mindenkinek viszonyulni a munkához, mint a kapitalizmusban, beszélnek arról, hogy a szocialista társadalmi rend végleges győzelmét a kapitalizmussal szemben, csak a munka magasabb termelékenysége biztosítja és ezt egyedül a munkaversenyen keresztül érhetjük el. Beszelnek az elvtársak ar- pf ^ ról, hogy aki élen jár a munkaversenyben az élen jár a béké-1 ért folytatott harcban. Ezek mind a legteljesebb mértékben igazak. De az elvtársak tevékenysége általában ezeken túl nem elég lendületes, nem elég mély, mert nem tesznek meg mindent,' hogy a versenymozgalom valóban a kapitalizmus elleni harc a ipagasab. termelékenységért folytatott küzdelem döntő fegyvere legyen. Nem járunk me sze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy kerül-tünkben még a munkaverseny általában formális és úgy tekintik egy két kivételtől eltekintve az elvtársak az üzemekben n a verseny azért van, hogy 1 gyen " még pontosabban kifejezve az elvtársak viszonyát ehhez a kérdéshez az, hogy általában kerületünkben alibinek tekintik a raunkaversenyt. Igazolja azt, hogy nem néznek utájáa, pl. annak hogy a dolgozók ^ vállalásai konkfcétpk e, kilehet e azokat értékelni. pl. A Táncsics bőrgyárban sok dolgozó vállalja, hogy csökkenti a selejtet, de nem értékelik ki azelőtt, mennyi volt és azt sem, hogyjel nleg mennyi egy egy dolgozó selejtje. Az egész textiliparra jellemző, hogy a dolgozók túlnyomó réé sze vállata a hulladék csökkentését, de a hulladék nincs lemérve. pl. a H.P.°. ben mérik ugyan azt, hogy egy egy szakmánynak vagy partinak naponta mennyi volt a fonalhulladékja, de nem , mérik azt, hogy egy egy dolgozó mennyit takarított meg. Általános vállalásai dolgozóinknak, hogy vállalják a minőség megjavítását, de ne, értékelik ki a minőségi munkát, pl* a. Fás üzemekben, cipőgyárakban, vasöntödéknél a legjellemzőbb ez. Hiba az továbbá és talán a legsúlyosabb, hogy amikor a munka- I verseny középpontjában lényegében a terv teljesítésének és tulteljesitésének kellene állani / amit dolgozóink nagyon helyesen látnak is, amit bizonyít az, hogy a versenyszerződések nagy többségében első helyen szerepel a tervteljesités vállalás I / sok helyen nem bontották fel egy dolgozóra a terv t, igy | Á y-Léé. - —* ------ - —......- -------- ■ - ■■ — ■ - ■■ - - - — —. ----------érn £ — -----------------------— été. . —I— I /
