Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.176.a/3)
1955-01-27
A kerületi MNDSZ-nek volt egy békegyülése. Végh elvtársnőt kerestem hogy meghívjam, de nem volt hetin, igy Hermann elvtárssal beszéltem megmondtam, hogy az asszonyok nagyon szeretnék ha Végh elvtársnő kijönne, mert nagyon szeretik és tudja az asszonyokat lelkesíteni. Abba maradtunk Hermann elvtárssal, hogy mivel Végh elvtársnő nincs itt valamelyik osztályvezetőt kértem hogy akkor az jöjjön el. Egy órával ké3Őbb bejöttem a pártbizottságba, Gaál elvtársnő azt mondta, hogy Mayer elvtársnő jön át. Én erre azt mondtam, hogy Hermann elvtárssal megbeszéltem. Az értekezlet előtt egy órával megkérdezte Hermann elvtárs Gaál elvtársnőt, hogy ki jön át, mire Gaálné azt mondta, hogy Horákné ezt Hermann elvtárssal megbeszélte, hogy osztályvezető megy át. Végh elvtársnőnek ugy lett elmondta, hogy én ast mondtam: ha osztálytitkár nem jön, ne is jöjjön senki. Hermáim elvtárs kiragadta azt csak,„ hogy akkor ne is jöjjön senki. Holott arról szó sem volt. Én ma is amellett vagyok,hogy egy titkár jöjjön át egy ilyen gyűlésre. Hermann elvtárs engem meg akart győzni, hogy miért Ragaszkodom a titkárokhoz, mert ezzel lebecsülöm a munkatársakat. Nekem az a véleményem, hogy az elvtársaknak talán egyes esetektó ben ríem ilyen aprólékossággal kell foglalkozni akkor, amikor k óriási problémákról van szó. Mzaahegyi „ .elvtérs: > Bn abban láttam részben a titkárok munkájának, együttműködésénél a hibát és az osztályvezetők együttműködésében a hibát, beleértve engem is egyes elvtársaknak olyan magatartásuk van, hogy taszítja elkedvetleníti a munkától. Ugy hiszem ez vitte Dinnyés elvtársnőt arra a gondolatra, hogy elmenjen a V33~től, Megmondom én is foglalkoztam ezzel a gondolattal, bár nem olyan konkrétan, olyan nyiltan. Legelsőaorban azokat, amiket Kiss elvtárs elmondott a több jóakarat egymás munkája iránt kell hogy megnyilvánuljon. Ne csők hivatalból bíráljuk egymás munkáját, hanem igyekezzünk a feladatok tartalmában, módszerében segítséget adni, ami nem igen történt meg. Konkrétan a mi munkánkkal kapcsolatban: számtalan esetben Nagy elvtárs igen hosszú elvi vitát javaslatot tesz a termelés különböző kérdéseiről. De megmondom sokkal kevesebb mértékben történt az meg, hogy konkrt rétan meg is mondta volna a feladatokat. Hermann elvtárs sokkal több jóindulattal kezeli ezt a kérdést, igyekszik bizonyos módszerbeli segitséget adni, sőt az utóbbi időben operativ segitséget ad. De érzem, hogy az ágit.prop.osztállyal sokkal lényegesebben foglalkozik. Különösen azért, mart a Budapesti PVB.IKO-ról a mi„instruálásunk, tájékoztató segítségünk közel áll a semmihez. Éppen azért, mert a felsőbb szervek részéről kevés a segítség adás, többet várnánk Hermann elvtárstól. Nem azt várjuk mi, hogy megkapjuk azt, hogy mit kell csinálni. Könnyű azt, hogy készítsünk a termelés párt ellenőrzéséről egy átfogó kerületi képet és ezt rögzítsük egy jelentésbe. De ehhez módszereket adni sokkal fontosabb lenne, hogy hogyan nézzük meg, hogyan vessük fel sorrendben a kérdéseket, ezt várjuk az osztály részéről, a Budapesti PB.IKO-tól már nem várjuk. 4 éve szinte napirenden vetjük fel ezt a kérdést és nem kaptunk segitséget. A másik kérdés: vannak fontos napirendek, de általában egy pár elvtárs az, aki általában a kérdés érdeméhez szól, a kérdés lényegét fogja meg. Ennek én abban látom az okát még ha időbe is mennek ki a jelentések, még akkor is az anyag tanulmányozása felületes. Megmutatkozik abban, hogy az elvtársak hozzászólásaiban nem a kérdés lényegét érintik. A fecsegéssel kapcsolatban: első esetben amikor hibát követtem el az volt, hogy racionalizálás készült a kerületi pártházon ts / I .. . - 15 - ' é ■ ■ ■ \
