Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.176.a/2)
1955-08-29
0 ' ' ‘' "I il- ' , ' * i is róttunk az elvtársakra ós ezzel a jogukkal nem éltek az elvtársak. A pártbizottság titkárainak kellett volna elsősorban megmondani, hogy'milyen helyzetbe ülünk ma össze, mi- 1 eu a dolgozók hangulata, mi're vigyázzunk. Egy pár olyan problémára, amit ki kell külön emelni és a vitát én vártam, hogy ilyen irányban fejlődni fog. Elsősorban a kommunisták példamutatásának megszervezése. Tavaly a kommunisták példamutatásának megszervezésénél nem mindenki egyértelműen azt értette, hogy minden bizalmi tudja a hozzá beosztott kommunisták forint összegű jegyzését. Az igazgatók, a műszaki vezetők példamutatását szervezzék meg. Ha ezt kiadjuk pártmegbizatásnak, a kommunista igazgatók felé, az igazgató tudja meg, hogy hol lesznek problémái és az első órában ne azokat a müszakiar kat jegyeztesse le, akiknek + 23 Z jegyzésen alul jegyezzenek. A kommunisták példamutatásának megszervezése alatt tavaly abban az üzemben ahol úgy értelmeztek, hogy az azt jelenti, hogy tudjuk mi, hogy a kommunisták mennyit fognak jegyezni. Est félreértették és nekünk holnap a titkári értekezleten ezt tisztázni kell. Minden vezető, pl egy pártbizottságos üzemben a szervezési felelős, aki összehívja a pártosoportbizalmiakat, az minden pártbizalmijáról tudja, hogy mennyit akar jegyezni > és ezt magának feljegyzi. A pártcsoportbizalminak a szervező munkája: A 15 tagról tudja, beszélje meg as elvtársakkal, hogy mi az elképzelésé az irányszám szempontjából hogyan áll, menynyit fog jegyezni. Biztosítsa a bizalmi, hogy esek alá ne jegyezzenek a beígért összegnél. A tavalyi tapasztalatok igen jó irányban mutatták, hogy ott ahol a kommunisták példamutatasát jól szerveztük meg, a további munkában hiba nem volt.Ahol. nem szerveztük meg, össze-vissza folyt a munka, a jegyzés 5-ik, 6-ilc napján nem egy esetben pártbizottságos tagot kellett meggyőzni, hogy jegyezzen becsületesen az irányszámoknak megfelelően. A másik kérdés az élenjáró dolgozók és a legjobb jegyzők azonosságának kérdése. Az élenjáró dolgozók tehát a legjobb sztahanovistáink, legjobb szakmunkások, nem mindég as élenjáró jegyzők, sőt olyan tapasztalataink voltak, hogy a legnagyobb nehézségeink voltak. Ezek a dolgozók magasabban keresnek-az átlag fizikai munkásoknál és ezeknél méginkább kell hivatkozni arra, hogy mit nyújtott a népidemokrácia nekik. Én úgy gondolom, hogy súlyának megfelelően sok szó esett a műszaki vezetők, műszaki dolgozók problémáiról, jegyzésének megszervezéséről. A kommunisták példamutatásának jegyzése után egy nagy tömegről lesz szó. Ha mi jól meg fogjuk a műszaki vezetők példamutatását, akkor nekünk egy igen nagy tömeggel,területtel kell szembenézni. Azt az ütemet tartsuk be, amit a KV.határozata is leszögez: 1./ önkéntesség elve, 2./ kommunisták példamutatásának megszervezése, azután helyileg kell meghatározni kikhez kell hozzányúlni. Agitációs módszereinkben ki, kit agitáljon: helyes a© az elv, hogy általában vezetőket ne beoszto+t dolgozókhoz és fordítva osszuk be, hanem azonos rétegekhez, azonos munkakörben dolgozó elvtársakhoz. Művezetőt akkor vonjunk be, ha politikailag biztosítva van,hogy az a művezető jól fog jegyezni. Fizikai dolgozókhoz ne osszunk be adminisztrativ dolgozókat, még kevésbbé osztályvezetőket. l m í / M /
