XXXV.15.b / 6/a. MSZMP X. Kerületi Bizottsága. 1956.10.24-1957.08.10. Visszaemlékezések a kőbányai 1956. októberi "ellenforradalmi" eseményekről
Ti rg I Feljegyzés az okt. 23.-án történtekről. Én a Yegy esipari Javító vállalatnál párttitkár és a bádogos és feiz- vezetékszerelő részleg vezetője voltam. Az első napokban igen szénen össze tudtam fogni a részles dolgozóit a fiatalokkal együtt termelő munkát végeztek". 25.-én délben 5-6 fiatal kiment a Zalka Máté térre és onnan gépkocsival bementek Pestre. Oqnan visszatérve Német Nándor és Csaj ági András fiatalok azt mondottak nekem, hogy megszűnt az elvtárs szó, megfenyegettek, hogy ki ne mondjam megegyszer.. ín erre azt feleltem, hogy annak és akkor mondom, akinek akarom, tekintve, hogy 3 idegen suhanó volt még velük a műhelybe^ akik nem oda tartoztak, én felszólítottam őket, hogy azonnal hagyják el a műhelyt, mire igen goromba választ adtak, "majd még találkozunk megjegyzéssel. A következő napokban is bejártam a munkahelyemre, de akkor már termelő w munka nem folyt. 25-én bementem a kerületi pártbizottságra, ahol akkor még igen kevés elvtárs volt. Azokban az igen zűrös napokban felment a lakásomra Karita Árpád viz- | szerelő és azt mondotta feleségemnek, hogy azonnal hívjon haza és ne menjek be dolgozni, mert felakasztanak, in ezt figyelembe nem véve, bejártam minden nap, Közben 15-16 fő - Miseta Béla kezdeményezésére - 265 dolgozó nevében megválasztotta az ideiglenes munkástanácsot, ami igen erős kommunista rágalmazás mellett, 21 taggal meg is történt. A rákövetkező napokban igen erős volt kialakulóban velem szemben. Banitz Kálmán, alvállalat terv osztályának vezetője - aki tudomásom szerint sikkasztás miatt volt elítélve - és Welesz Lóránt a vállalat újságjának /Reflektor/ szerkesztője, idei,:.;lenesen megbízott Disz titkár igen szoros kapcsolatot tartottak fent Miseta Bélával, együtt jártak be a Petőfi Körbe. Banits Kálmán és .Lelesz Lóránt voltak azok,akik A felakaszt ássál fenyegetőztek és azt a munkástanácson belül hangoztatw ták. Egy beszélgetés alkalmával azt kérdezték tőlem, hogy állok a párt kérdéséivel és én azt mondtam, hogy párttag voltam, vagyok és mig a munkásosztályért kell harcolni, leszek is,' ( A zűrös idők közepén, amikor már félreállitottak, iránt részlegvezetőt, jött hozzáii a részleg két dolgozója, hogy nem számolták el nekik a bérüket rendesen. Mikor én ezert szót emeltem Karita Árpádnál, a munkástanács titkáránál, akire azt lehetett mondani, hogy vérét akarta i-nni a kommunistáknak, - elutasított,azzal, hogy ne avatkozzam bele a dolgokba, jobb lesz, na befogom a szán. Ezt megismételte Banitz Kálmán is. Myseta Béla, az ideiglenes munkástanács elnöke /behívott egy külön szó- baba, ahol kérdőre vont és azt mondotta, hogy ő^figyelmeztetett engem, mondjak le a párt titkárságról, nem hallgattam rá, most feleljek a dolgokért. Mire en azt feleltem, hogy nincs miért felelnem, mert amit cináltam, azt a dolgozók érdekében tettem. Arra kényszeritett, hogy nyissam ki a pártirodát, mire én azt mondottam, hogy ott „semmi keres- . nivalójuk nincs. Persze én a fontosabb dolgokat már előzőleg hazavittem a pártirodából* Erőszakoskodására elindultam a pártiroda felé,de ! . 6%
