Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi (1950-ig Pestszentlőrinci, Pestszentimrei) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.159.a/3)
1955-02-24
r~ * n 1 Kérdezem én, hogy hol van itt a segítség. /n4..,i m A pártbizalrai munkával kapcsolatban. Mikor megbeszéljük xuri elv tár snőv el, hogTM legelőször a ionéban fogjuk a purtbizalmi ' munkát megjavítani, majd a többi alapszervezetekben is. Utána én nagyon sokat hiányoztam a kislányom betegsége miatt, és ez nagyon visszarántott a munkámban. / Mi nem úgy értettük, raint ahogy Nagy elv társ raondt^y''högy a kerületből kijövő elvtársak menjenek le az alapozerveze«okbe és ott adjanak segítséget, hanem hogy onröh szegezzenek tapasztalatokat, ismerjék meg a körülményeinket. Meg mondanora, ha Janza elvtárs is kijön hozzánk, eleggé csak általános dolgokat mond, és abbéi bizony nem kapunk elég segítséget, mert az elvtársak nem eléggé ismerik a mi nehézségeinket. Hogy miért nem a szemükben bíráljuk az elvtársakat: az elvtársak már annyiszor mondták azt, hogy mi minői.TMlebecsüljük az elv társakat, és már félnek hozzánk kijönni. Jif Mi úgy gondoltuk, hogy akkor nem bírálunk. Véleményem szerint ez is a bírálat elfolytásának egyik módja. _ Túri elvtársnő elmondta a mi hibáinkat, de arról nem beszext, hogy volt eset mikor egy feladattal kapcsolatban három föle instrukciót is kaptunk. Az ilyen hibák is nagyon megnehezítik a munkánkat. Némedielvtárs: Kelemen elvtárs beszámolójának egyes kitételeivel szeretnék foglalkozni. Elmondta az elvtárs, hogy üzemünkben a helyes, patriotizmus szellemét nem ,tudtuk kialakítani, üz valóban igy van. Bár tettünk erre próbálkozásokat. Azonban üzemünk dolgozói előtt ismeretes, hogy egyes piacokon áruink nem eléggé korszerűek. A patriotizmus kialakítása különösen a szakiképzettebb dolgozóknál ütközik nehézségekbe. Azt mondják, hogy a hazai segédanyagaink minőségben nem kielégitőek, igy nem is tudunk külföldön nagy dicsőséget szerezni. Elmondták az elvtársak, hogy a dolgozókkal való foglalkozás hiányos. Egyet is értek ezzel. Nekünk sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk arra, hogy egyéni foglalkozás közben minél te több dicséretet kapjanak a dolgozók. A beszámoló azon pontjával, hogy a Pártbizottság nem ismeri az egyszerű dolgozók problémáit, - én sem értek egyet. Ezer apró kéréssel jönnek hozzánk. Mi igyekszünk ezeket megoldani, de amennyiben úgy látjuk, hogy a szakszervezet, vagy az MNDSZ is el tudja intézni, akkor oda irányítjuk a dolgozót. Nem tudom ki mondhatta az elvtársaknak, hogy a V.B.-on van két lejáró ember, a többiek pedig adminisztrálnak. Kétségtelen, hogy vannak írásos anyagok, melyeket nekünk el kell készíteni, és akkor nem tudunk olyan sokat üzembe lenni. De mi nem ezt akarjuk, nekünk az a célunk, hogy minél többet tudjunk a dolgozók között tartózkodni. Nekünk van egy 5 h— napos munkát érvünk, melyben meg van határozva, hogy a P.B. és a V.B. ülések írásos anyagainak elkészítéséért ki felelős. Véleményem szerint a já/ murikaterv Írásos anyagokban túlzsúfolt. A tervet azonban a kér. P.B. is ismeri, tehát látnia kellett volna a veszélyt, hogy a sok iráso3 anyag miatt kevés időnk jut az üzemi munkára. Javasolom, hogy csökkentsük a V.B. elé kerülő irásos anyagokat. A szerkesztőséggel kapcsolatban: mikor én a V.B.-ra terültem, az volt a munkamenet, hogy a V.B. osztálytitkárai átnézték a kiadásra kerülő cikkeket. Majd a Szabad Nép-ben olyan cikk/ jelent meg, hogy az egyes pártbizottságok szinte cenzúrái ták az üzemi újság cikkeit. Akkor Szekeres elvtársnő kihangsúlyozta azt, hogy ők önállóan is tudnak dolgozni.
