Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi (1950-ig Pestszentlőrinci, Pestszentimrei) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1953 (HU BFL XXXV.159.a/3)
1953-07-23
Jelentés. Ő / /(. 7 ////// (o 3 f 5 üzem és intézmény párt demokráciájáról olyan szempontból, hogy hogyan érvényesül A BÍRÁLAT I.S GiTBIüíJjAT ♦ A Szovjetunió KP. KIK. Kongresszusa nagy nyomatékkai húzta alá a bírálat és önbirálat jelentőségét. Unyanigy nálunk is a Pártunk és Kormányunk uj programja még jobban megköveteli, hogy kerületünkben is még fokozotabban fejlesszük s nagyobb figyelmet fordítsunk a jövőben a bírálat és az önbirálatra, főképpen az alulról jövő bírálatra. Ennek alapján felülvizsgáltuk 5 üzem és intézményben, hogy milyen a bírálat, és milyen a tömoge-k kapcsolata a pártszervezetek között. Az 1950 febr. 10-i KV. ülése óta számottevő haladás van pártunkban a bírálat és Önbirálat helyes alkalmazása terén funkcionáriusaink és párttagjain!; jobban és bátrabban használják c* fontos fegyverünket. Ez az eredmény azonban még messze elmarad a követelmények mögött. Párttagságunk na/ryrésze sőt számos funkcionárius sem látja a bírálatnak és az Öhoiratainak mint egész fejlődésünk hajtó erejének szerepét. g-\ ookszor, személyes kérdésnek veszik a bírálatot. Ilyen volt pl. a I.Fo"nó 11'-. nn alap-szervi titkára, Balogh elvt ars, akit megbírált a P3. többszöri hiányzásáért, ezért a titkári értekezletet ott hagyta.Azonban hibát követett el a P.B. is, hogy a funkciójából is leváltotta, tudomásom szerint jelenleg is mint szervező titkár jő munkát végez, amit t sérelmez is hogy nem hallguoták meg az ő problémáját. Vagy Bold Lajosné oivtársnői megbírálták a szemináriumon, hogy nem készült föl, 3 otthagyta a szemináriumot. Sokan személyeskedésnek vettek a bírálatot, pl. a"L,Fonó egyik dolgozója név szerint V/eiszler István elmond-ja, hogy 6 úgy érezte, hogyha bírál, ellenségnek tekintik, mert nem világosította fel a vezetőség, hogy mi a jelentősége a bírálatnak, csak most látja a Párt és a Kormány uj programja óta, hogy milyen nagy jelentősége van a bírálatnak. Hogy a legutóbbi időkben nem fejlődött és szélesedett a bírálat és az Önbirálat"/ sőt egyes helyeken visszaesés is volt, ez elsősorban is a kor. lg üzemi ? ár t'"i z orv a dg oknak tudható be. V- ' totJ'5'k noy mindent azér' , hogy a bírálat valóban kifejlődjön, nem volt a P.B’.-i titkári értekezleten sem kellőképpen alkalmazva az cnbirálat. Ugyanígy nem alkalmazták ezt lent az alapszervezoti vezetőségi taur jair.k~s..m,"jellemző volt és jelenleg is kerületi alapszorvezetcinkben, hony a vezetőség kori a tagságtól a bírálatot, de ugyanakkor nem járnak jó~7éIdával előj hogy önbirálatot gyakoroljanak a vezetőség munkája felett és igy a tagság közök, sem fejlődött ki a bírálat ós az önbirálat. Máfik gátlója a bírálat kifejlesztésének ha dolgozóink vagy párttagjaink bimáinak is az elhangzott bírálatokra sok esetben nem kapnak kicléítivó választ, akár termelési vagy párt épit ősi vonalon alkalmazzák, pl, á L.H'ngormü D. alapssérvében a júniusi taggyűlésen 11.pár t tag bírálta v. -y a "műszaki, mint a pártvezetőséget helyesen ős erre a tagság csak részben kanett választ. Feladata lett volna a pártszervezetnek és a"műszáki vezetőknek összeülni és a feléjük hangzott bírálatot megbeszélni, hogy hogyan javítsák azt ki és erről a tagságnak beszámolni„Be • az történte hegy*a következő taggyűlésen újból kérte a vezetőség a tagságtól a birálazot, anélkül, hogy a vezetőség önbirálatot gyakorolt volna"az előző elhangzott bírálatokra megadta volna a kellő választ. Pz'k.-.bál mini az következik, hogy a párttagság és a dolgozóink, feleslegesnek tartják a bírálatot. ; . ^.. ' • J I
