Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XV. (1950-ig Rákospalotai, Pestújhelyi) Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.156.a/3)
1950-11-03
r i- 9 -j/* Hogy a kritikám ledorongolás, letolás, erre konkrétumot kellett volna mondani. Az a tapasztalatom, hogy a kritikát sertésnek veszik. Ha konkrétumot rnondtok pontosan vissza tudok emlékezni az esetre. Arányiné volt az, akivel szemben okok következtében a kritikát letolásnak vehette. Hogy a hangom néfcja erősebb ezt aláirom. Az adminisztrátorokkal a következő áll fenn: traccsolnak, nem megfelelően foglalkoznak a kérdésekkel, A velük való beszélgetésnél kijött egy csomó hiányosság, hogy nem tárják fel a dolgokat, s egymással beszélgetnek pártszerütlenül. Itt volt a kulcs kérdés, amiből szintén a félelem fakadt. Tudtomon kivül betörtek egy ajtót, s kulcsot csináltattak hozzá. Rózsahegyi ezért sirt. Ugyanez a kulcs 3 hétre rá megint eltűnt. Amikor j gyzőkönyvet vettünk fel a kulcs meglett az asztal alatt. A pártbizottságon belül kulcs eltűnik, hanyagság s felelőtlenség jön ki belőle. Csánk Margit szo_ bájában ott találtam a tagsági könyveket az asztalon. Kérdeztem nem hiányzik-e neki valami - mert a könyveket magamhoz vettem.De nem hiányzott neki semmi. Elveszem a tagsági könyveket és az irodavezetőnek ez fel sem tűnik. Százszor megmondtam hogy az adminisztrátorokat fogja össze, ez sem történt meg. Kissé puha. Barnánénál ténylegesen fenn állott hogy félt. Sokat csalatkoztam Barnánéban. Saját munkáját úgy végezte, hogy azt egy párttag egy hét alatt elvégezte volna. Amikor magyaráztam neki valamit azt válaszolta: süket vagyok nem értek hozzá. Ez volt a válasz. A tanácsválasztás munkálatairól a jelentés nem volt előkészítve. Azt mondtam hagyjátok majd én megcsinálom magam. Bementem a szobámba, ti Gál szobájában voltatok. Magától értetődik, hogy ilyen munkában mindenkinek részt kell venni. Amit Valachiné felvetett, én megmondtam előre hogy készüljenek fel egy napi rendi ponttal a K.V. határozat megtárgyalására. Nem egyszer történt meg, hogy a K.V. határozatokra a pártbizottság nem készült fel. • A szabadságomról visszajövet nem változtam meg, esetleg nem vettem úgy észre a hibákat. Az egymással szembeni kritika nálunk még gyermekcipőben jár. Kritika, önkritika nagyon kevés volt. Menetközben szükséges rávilágítani a helytelenségekre, persze az én hibáimat is fel kell tárnotok. Ha lazábban is fogom a dolgokat, de elnézni a hibákat nem tudom. Felvetettem már Dévényi és Gál elvtársaknak, hogy nincs-e kisebbségi érzésük abból kifolyólag, hogy szocdemek voltak. GÁL: Még az egyesülés előtt átléptem a kommunista pártba, azóta igyekeztem tanulni, fejlődni, a párt irányvonalát követtem, semmiféle kisebbségi érzésem nincs. RÉVAIMÉ: Azt hiszem az elvtársak igen sokat profitálhattak ebből a beszélgetésből. Hiba volt, hogy hagytátok a hibákat, de ezeket a hibákat ki lehet javitani. Legyen minden osztályvezető gazdája a maga területének, s bontakozzék ki az egyéni felelősség, s mindenki érezze, hogy van egy vezetőjük aki szémonkéri a munkájukat. Persze türelmesnek kell lenni a beosztott elvtársakkal.
