XXXV.13.b / 7. MSZMP VIII. Kerületi Bizottsága. 1956.10.23-1957.08.13. Feljegyzések az "ellenforradalom" alatt történt eseményekről
tását, azonban osak a nagyszájuak adtak ennek hangot, éspedig igen csúnya formában. A kommunisták nem emelték fel szavukat ez ellen, akkor az atrocitások már megkezdődtek, és bizony hivatalunk kommunistái nem voltak olyan bátrak, hogy nyilt kiállással szembeszáll- janak a közhangulattal. Egyetlen kivétel Kardos et. volt. Azonkívül Povárny et. leváltásával a kommunisták is egyetértettek, csak a legtöbb ember úgy érezte, hogy a helyzet nem alkalmas arra, hogy a kommunisták most egymást bántsák. A „forradalmi bizottság" zárt ülése után közölték, hogy annak elnöke nem Balázs Sándor, hanem Kiss Ferenc lesz. Ma már világosan látható, hogy ez a bizottság nem volt egységes, hanem mérsékelt és szélsőséges frakcióra oszlott és a szélsőséges frakciónak volt szüksége Kiss Ferencre mint bábra, mert ilyen jellegű terveinek kivitelében Balázsra nem számíthatott. /Ugyanakkor Kiss Ferenc egyik párttagunkat /Hegedűs M./ telefonon felhivta és közölte vele, hogy ő csak azért fogadta el a posztot, hogy legyen ott egy józan ember is/. A végső soron megválasztott forradalmi bizottságban végül mégis • bennmaradt néhány nagyszájú is. A forradalmi bizottság mint említettük nem volt egységes. egyébként az a tény is, hogy a Reviczky utcai épületet október 31-én az akkor megalakult un. Keresztény Néppárt kiigényelte. A „forradalmi bizottság" egyes tagjai /Gaits, Ihász/ hajlandók lettek volna az épületet átadni, mig más tagok /Balázs, Kiss, Fejér/ határozottan tiltakoztak ez ellen. A szélsőségesen fasiszta Ihász Lajos például fenyegetésekkel és erőszakkal próbálta megszerezni az OMK Nemzeti Bank csekkfüzetét megfelelő bianco aláírásokkal, hogy a számlánkon lévő pénzt felvehessék. Ezt a gazdasági osztály helyettes vezetője Jékeyné megtagadta. Ez az incidens akadályozta meg végül azt, hogy a forradalmi bizottság tagjai - ha jól emlékszem és jó volt az információm, Ihász javaslatára - át ne tanulmányozzák az összes káderlapokat, mert ezért jöttek össze aznap az épületben. Azonban igy is sikerült nekik né- 9 ilany káderlapot alaposan átnézni, sőt azokból sok anyag ki is volt emeIve. November 4-ig a volt MDP tagság is teljesen passzívan viselkedett, sőt egyesek megtagadták a pártot /Kiss Ferenc, Fenyő László, Szász Istvánná/. Az is tény, hogy ebben az időszakban sehonnan sem kaptunk semmifele utasítást, sem a minisztérium, sem a kerületi PB nem dolgozott. A Köztársaság téri események, melyeknek áldozatait néhányan látták, egyesekre erős hatást tettek és borzalmat, megbotránkozást váltottak ki. Mégis hallottunk olyan megjegyzéseket, hogy bár ez nem tetszik nekik, de minden forradalomban vannak kilengések és nem ez a lényeges. November 4-e után elsőizben november 10-én gyűltek össze a dolgozók, upancsak a Reviczky utcában. Ekkor megjelent a volt vezető, Povárny és visszakövetelte a hivatali kulcsokat. Ez a „forradalmi bizottság egyes tagjainak ellenzése dacára meg is történt, de egyak£ori Népművelési Minisztérium feli; hogy Povárny Jenőt váltsák le. Povárny elvtárs ügye régóta húzódó úgy volt. Mar jóval október előtt, sőt már 1954-ben világos volt- 9 .11
