XXXV.13.b / 7. MSZMP VIII. Kerületi Bizottsága. 1956.10.23-1957.08.13. Feljegyzések az "ellenforradalom" alatt történt eseményekről

ták, ezt a türelmetlenséget használta ki a reakció annak a véleménynek a kiAlakitásához, hogy a műszaki és gazdasági fejlődés előmozdítására a szocialista rend nem alkalmas, ezért nem a szovjet rendszer irányába, hanem a kapitalisták által a marxizmus megdöntése elleni propaganda céljából előmozdított jobboldali szociáldemokrata elképzelés irányába kell fejlődni. Nálunk is meglelhető volt ez az irányzat, amelynek már nem lehet nyiltan a nagykapitalizmus visszaállítását beadni. A középutas vélemény természetesen helytelen és veszélyes, de ezeknél a polgároknál annyiban pozitív, hogy ők ide nem visszafelé, a marxizmus- leninizmus talajáról, hanem előre, a burzsoá ideológia talajáról a marxizmus felé haladva, jutottak el. Az egyrészt az imperialista uszításnak, másrészt saját dogmatikus nevelési módszereinknek bűne, hogy itt megálltak, s ha néha, néha már úgy látszott hogy ki is rángattuk Őket ebből a kátyúé ból, végeredményben mindig visszahullottak oda.

A Petőfi Kör vitájával kezdődött tulajdonképpen az erősebb és nyílt vita. Bbbe a vitába sokszor kapcsolódott Benedek Jenő elvtárs is - meg kell mondani, hogy legalább amikor én hallottam, pozitívan, kommunista módon igyekezett őket csititani, természetesen a Párt és a 9 kormány által elkövetett hibákat ő is kénytelen volt elismerni, s talán ahhoz képest, hogy saját bőrén érezte azok kihatását, el kell ismerni, hogy kommunista módon viselkedett.

A pártszervezet az 1956 kora nyári Petőfi köri előadásokkal kapcsolatban homokba dugta a fejét. Megelégedett azzal, hogy egyetlen párttag sem járt el ezekre az előadásokra, egyes pártonkivüliek túl részletes tolmácsolását hatalmi szóval fojtotta el. Természetesen ettől még bőven meg volt a lehetőség arra, hogy ott ahol párt- vezetőségi tag nem volt jelen, a hallottakat megvitassák.

A levegőben lévő, főleg az Irodalmi Újság által bedobott témák nyilt megvitatására a pártszervezet nem érezte magát elég erősnek, a kerületi PB-től kért ismételten jól képzett, az értelmiségi dolgozóink várható kérdésrohamának ellenállni tudó vitavezetőt, - de csak Ígéretet kaptunk. Augusztus utolján végre kerületi közös értelmiség gi gyűlésen Mező elvtárs vezetett le vitát, itt azonban nem nyilt ™ arra lehetőség, hogy az OMK dolgozói saját problémájukra kapjanak választ.

Már a XX. kongresszus után sokat beszéltek Jugoszláviáról. Sokat gúnyolódtak a felett, hogy Titó most egyszerre grata perszona lett. Ugyanakkor mindenfélét javasoltak és felvetették azon a cimen, hogy .Jugoszláviában úgy van - noha senki sem tudta egészen tisztán, hogy mi is van Jugoszláviában. Egy pártoktatási vitán Szabó Dezső nagyon igyekezett feldicsérni Jugoszláviát, Fenyő kontrázott neki. Közben beszéltek arról is, hogy minél sürgősebben szeretnének a sajtóból felvilágosítást kapni a jugoszláv viszonyokra - valószínű, hogy a reakció vezérkara, akkor taktikailag ezt a jelszót adta ki, s a mi sznobjaink ugyanolyan hévvel vetették magukat erre az országra, alig várva, hogy azt utánozhassák, mint ahogy eddig az USA és Anglia felé hajbókoltak. /Ez a külföld felé való hajbókolás meglátszott nálunk a Szemlék és a bibliográfiák anyagának kiválogatása sőt egy időben a beszerzésben is./

A VIII. kerületi pártbizottságnál, a könyvtárosok számára rendezett vita szintén olyan esemény volt, amely befolyással birt dolgozóink magatartására. Ennek a vitának pozitiv eredményei is voltak. Ha- 4 L ______________________ .