XXXV.11.b / 7. MSZMP VI. Kerületi Bizottsága. 1956.11.01-1957.11.04. VI. kerületi "ellenforradalommal" kapcsolatos iratok
"3" 7% (0 i küldjük el az épületből, a továbbiakban pedig a korábbi elgondolásom szerint nemzetőrökkel erősítsük meg az épületet, vagy valamennyien menjünk át akár a pest-megyei főosztályra, akár az O.R.E-ba# Balogh szds. egyetértett azcel,hogy ezek ellenforradalmárok és kikellene őket rúgni, de nem állt ki a cselekvés mellett. Vidor- ral és H a 1 á s s z al folytatott megbeszélés során Vidor azt mondta őt nem érdekli és közben el is aludt, H a 1 á sz pedig ingadozó választ adott, cselekedni nem volt hajlandó. Ezután kövétől követeltem, hogy hívjuk fel telefonon az akkori főosztályvezetőnket Horváth István r. alezredest és jelntsük neki a helyzetet.Nyomban felhívta telefonon Horváth alezredest, akisnek jelentette, hogy néhány bajtársnak kifogása van a velünk dolgéző felkelőkkel kapcsolatban, különösön Szabó századosnak vannak aggodalmai. Jelentette továbbá, hogy bizonyos aggodalmai neki is vannak, de nem látja veszélyesnek a helyzetet, mivel a felkelők sokat segítenek nekünk, pl. egy őrsöt visszaállítottunk az ő segítségükkel. Olyan válaszokat adott Horváth alezredes kérdéseire, hogy "igen, én vagyok a tényleges parancsnok", "segítsenek nekünk a munkában", lehet • velük dolgozni", stb. Ekkor én kivettem Rovó kezéből a telefonkagylót és ugyanazokat jelentettem, amelyeket korábban R o v 6 n a k vetettem feljCsellel lefegyvereztek, ők parancsolnak, a R o v é végrehajt minden utasítást, a névsort követelik, anarchisták, nem szabad dolgozni tovább velük stb. Horváth alezredes néhány kérdést tett fel ezzel kapcsolatban, majd olyat is mondott, hogy a R o v <5 másképpen tájékoztatta az imént, majd azt mondotta mégis, hogy "dolgozzatok velük együtt!! Én ismét ellenvetettem, de a beszélgetést nem sikerült befejezni, mivel ismeretlen okbél megszakadt a telefonbeszélgetés. Az újra való tárcsázást én nem javasoltam, mivel úgy véltem, hogy hiábavaló minden igyekezetem. Másnap folytatódott a felkelőkkel való együttműködés a szokott módon, köz ösen jártak ki az őrsökre ellenőrizni, R o v ó t vitték haza kocsival esténként, hozták be a hivatalába reggelenként, nyilvánvalóan látszott magatartásán a nyugalom, az, hogy a"jövő társadalmi rendjéből" megmarad ezen osztály vezetőjének. Eljött november 4-e, amikor egy néhány bajtárssal átmentem a pestmegyei főosztályra és ezúttal Máté alezredessel ténylegesen az épület védelmében vettem részt a még ezután is támadó ellenforradalmárokkal szettben. A felkelők éa R óvó őrnagy azonban eltűntek. A felkelők többsége véglegesen, Rovó őrnagy azonban 8-án reggel megjelent hivatalában és továbbra is gyakorolta funkcióját, nyilván az egykori belügyi megbízatása alapján, mint párton kivüli. December elején ugyanis az volt az álláspontja egész klikkjével együtt, hogy egyenlőre nem dőlt még el a forradalom sorsa, ők még nem lépnek be a pártbe, lehet , hogy még változik a helyzetieteken keresztül 5 rendőr volt Jci a pártba belépett, mig végül is úgy Rovó, mint Vidor elhatározták, hogy belépne, amely után a többiek is kezdtek belépni. Rovó őrnagy azonban gondolt a jövőre is, mert V i d o r javaslatára a birtokában megmaradt egyetlen "TT" pisztolyt a Nagy-Budapesti munkás tanács egyik tagjának ajándékozta, aki szerinte"nagyon rendes ember" volt. Az utóbbi na polcban Rovó őrnagy szakmai ért<&ezletet tartott, amelyen természetesen éa nem vehettem részt, csupán egyes elvtársak mondották el, hogy másfélorás mosakodás közepet© Rovó kijelentette, hogy őt is becsapták és 6 is a Szabad Nép székházban rájött arra, hogy ez ok ellenforradalmárok voltak, de sajnos akkor már nem tudott változtatni, mivel I ; -----! * 0 J
