XXXV.11.b / 7. MSZMP VI. Kerületi Bizottsága. 1956.11.01-1957.11.04. VI. kerületi "ellenforradalommal" kapcsolatos iratok

ír - : —

B,M. Országos Személy- és Árufuvarozást Ellenőrző Tiszti Csoport* j0f

Budapest, VI., Népköztárssság-u, 6*

Telefon: 125-422. £,0 lj*0OJf.

JELENTÉS

Budapest, 1957. november A,-én,

r _

Jelentem, hogy az ellenforradalom ideje alatt 1956. november első napjaiban Csoportunknál az alábbi esemény történt:

A ház lakóinak matracokat adtam át a pincehelyiségben, hogy a gyermekeket azokon fektessék, amikor lejött értem Szabó Gyula rendőr- törzsőrmester elvtárs és közölte velem, azo-nal jöjjek fel az I. emeleten lévő körletünkbe, mert ott olyasmi készül, amit nekem kell megakadályoznom. ,

h körletbe érve láttam, hogy Kecskeméti József vlt rendőr őrmester /disszidált/ -zádeozky László rendőr Őrmester és Magyar László rendőr őrmester -ek mindhárman géppisztollyal felfegyverkezve,azok betárold sá,t végezték. Megkérdeztem, mi a szándékuk a fegyverkezéssel? Kecskeméti felelt: "Sem türjük, hogy orosz katonák a kenyérért sorban állók közé lőjjenek, kimegyünk az utcára harcolni," ^előfordulva azt feleltem: "tóa^a egy-két nappal ezelőtt azt mondta nekem, hqy engem megvéd az életevei a "felkelők" ellen, és most maga is felkelő akar lenni? Most mint fiamhoz szólok, adja át azonnal a fegyverét !" Kecskeméti odajött hozzám, szó nélkül átadta a fegyvert, illetve letette az egyik ágyra azt. Szádeczkyhze szóltam ezután, aki szemét lesütve bajlódott a betárolással, mert a rugó szerkezete nem működött rendesen; "Szádeczky bajtárs mit szándékozik tenni?" Azt felelte: " Kimegyünk az erkélyre és onnan lövünk". Megkérdeztem, volna lelke, hogy a pincében lévő ártatlan emberek mind elpusztuljanak azért, mert maga is "gőzölt" fejű lett? Hát akkor átmegyünk a ffc széd ház erkélyére, ott úgy sincs benn senki,"/A pórtház ekkor va™ lóban Üresen állott."

"ha ntidenáron menni akar, mehet, de előbb engem kell, hogy agyonlőj jön, másként innen ner teszi ki a lábát." - raondottamés az ajtóhoz menve a két karomat az ajtó előtt kitártam. Májönmagamhoz vettem a Kecske, éti által letett géppisztolyt. Czen idő alatt Kecskeméti közelebb ment Szádeczkyhez,megfogta annak géppisztolyát s én i3 közeledtem felé. Majd a következőket kérdeztem tőle: "Magát nem várja otthon a családja, ha igen úgy közölje velem mi ez utolsó kivánsága, majd én átadom a családjának. De ha meg akar halni, ne ezt a módot válassza, én nem engedem az oroszok ellen harcolni!"

S ekkor leemeltem válláról ,a géppisztolyt, amit ő lesütött szemmel tűrt is. ükkor Magyar László megszólalt: "Ti biztattatok fel, és most ilyen gyávák vagytok?" ín nem is szóltam Magyarhoz, mert teljesen ittas állapotban volt, hanem intettem Kecskemétinek, vegyék' el tőle a fegyvert. Kecskeméti odament hozzá, és az szó nélkül átadta neki a fegyverét, Kecskeméti ledöntötte őt az ágyra: "Aludd ki magad komám, apánk iudja, hogy mit kell csinálni". Magyar László másnap reggelig aludt, és másnap csodálkozva hallgatta az eseménye- ( két, nem emlékezett ser-mire,

1

■ (mzAfittiaiflu&H .

I AO%