Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.111.a/3)

1955-08-25

r ... i

nehézséget sem tapasztal ezen a területen, a rendelőintézeti dolgozok hangulatát általában jónak értékeli a jelen időszakban, de problémaként vetődik fel náluk a szabadságolásokkal kapcsolatos helyettesit és kérdése, amelyet elég nehezen tudnak megoldani. Visszatérve a betegállományosok létszámának növekedésére, megállapítja, hogy ez eléggé hullámzó és ezt egyrészt az időjárás is befolyásolja, másrészt a betegállományos létszám főleg a rendelőintézeti vonalon nőtt meg és ezen belül is a nőgyógyászaton és a sebészeten, mely utóbbinál különösen a, kisebb balesetek száma emelkedett és ennek következetében 8-lov^-kal nőtt meg a sebészet forgalma is. Megállapításuk szerint főként az égési sérülések száma emelkedett, amelyenk okait vizsgálják is a rendelőintézet részéről és arra a megállapitásra jutottak, hogy a legtöbb helyen nem használják a munkavédelmi berendezéseket és erre vonatkozóan több példát is emlit meg a V.Cs. Traktorgjá rból és megjegyzi, hogy ebben a kérdésben az űzetni orvosnak nincs intézkedési jogköre, csak javaslatokat tehet a vállalat igazgatóágának, A rákszűréssel kapcsolatban megjegyzi, hogy e területen legnagyobb probléma egyrészt, hogy kevés rákszürő orvos van a kerületben, másrészt pedig a helységhiány neheziti meg ezt a munkát. Végül a rendelőintézet és a tisztiorvos közti kapcsolatról beszél és azt jónak értékeli, amit példával is alátámaszt.

/—sGáspár elvtársnő a hozzá feltett kérdésre válaszolva elmondja, hogy az e.ü, oszt, jul. 6>-án számolt be a részükre biztosított költsévetesi keret felhasználásáról és megállapítja, hogy ezeket^az összegeket minden esetben felhasználják, sőt többet is felhasználnának és előfordul, hogy póthitelt kérnek valamelyik osztály fel nem használt keretéből.

Kosik elvtársnő a kerület egészségügyi ellátásában fejlődést lát az elmúlt évekhez viszonyítva és különösen a Rendelőintézet kórházi részlegének jó munkáját emeli ki, amelyért a betegektől is kaptak a kórházi dolgozók dicséretet, illetve köszönő levelet és különösen pozitívan értékeli, hogy ennek az elismerésnek örültek a kőrház orvosai és beosztottai és úgy nyilatkoztak, hogy ez további jó munkára bizditja őket.

Somogyi elvtársnő a Rendelőintézet munkájával kapcsolatosan az orvosok politikai nevelésének fontosságáról és általában az orvosokkal való foglalkozás megjavításának fontosságáról beszél és az a véleménye, hogy a kér. PVB részéről is meg kellene valósítani az orvosok csoportokban való behivását és ^ a velük való beszélgetést.

Bende elvtárs a körzeti orvosokra vonatkozó sok panaszról beszél, melynek következteben egyre nagyobb lesz a rendelőintézeti szakrendelés túlterheltsége. A körzeti orvosok összetételét nem tartja jónak a kor szempontjából sem, mert a legtöbb körzeti orvos idős, másrészt nem tartja kielégítőnek a kér. Tanács e.ü. osztálya részéről a körzeti orvosokkal való foglalkozást és ellenőrzésüket sem. Hiányolja, hogy a jelentés nem foglalkozik azzal, hogy a kerületben általában milyenek az egészségügyi viszonyok, amit arra vezet vissza, hogy az e.ü. osztálynak kevés az aktivája, akik felszínre hoznák és összegyűjtenék a dolgozók különböző panaszait. Azzal a megállapítással egyetért, hogy általában kevés tapasztalat merül fel az egészségüggyel kapcsolatban a tanácsbeszámolókon is, de szerinte feltehető, hogy vagy azért, mert a dolgozók azt gondolják, hogy hiába vetnek fel egy-egy problémát, mert úgy sem segítenek rajta,^ vagy azért, mert a Tanács maga sem beszél eleget az egészségügy terén elért eredményekről.

Jávor elvtársnak. írás elvtárssal ellentétben az a tapasztalata - legalább is sajat üzemükben, - hogy az ünnepek körüli napokban megnő a betegállományosok létszáma, ami azt bizonyítja, hogy az orvos nem tirija pontosan megállaoitan}, hogy szükséges-e a betegállományba vétel, vagy sem. A balesetek számának emelekedését elsősorban arra vezeti vissza, hogy különösen az uj dolgozókkal való foglakozás ebből a szempontból formális, de szerinte a felelősségrevonás sem megfelelő az üzemek vezetőivel, de a balesetet elszenvedővel szemben sem. Kiindulva saját üzemük tapasztalataiból, az öncsonkítás fennállásának lehetőségét is felveti, mert szerinte elképzelhetetlen, hogy gyakorlott dolgozó olyan balesetet elszenvedjen, ami náluk is előfordul. A kisebb balesetek ellensúlyozásába jó módszernek tartja átvenni azt a tapasztalatot, hogy ahol jó az orvosok és az üzem kapcsolata, ott nem Írják ki a balesetet eiszenve^J