Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi (1950-ig Kispesti) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.111.a/3)
1950-04-14
r■ minden egyes területre ez áll* Hiszen ha megnézzük a felévi vizsga eredményeit, akkor * f nálunk azt tapasztaljuk, hogy túl liberálisan kezelték az osztályozáft, s-tfem agy eset’ ben olyan jegyet adtak, amit nem érdemelt meg a tanuló. Egyébként Paihtutóf' álláspontja továbbra is az, hogy megérdemelt jegyet kapjanak a dolgozók gyermekeiywéJ#tíenül se történjen az, mint a múltban, hogy az uralkodó osztályhoz tartozó gyéjfel^k^ ha nem is tanultak, - mint ahogy legtöbbször nem is tanultak, - kitűnő jegyet klb)táji* A szempont az, hogy a pedagógusok kövessenek el mindent, hogy emeljék a tanulás, a^faevelés színvonalát, tehát még sokkal jobban foglalkozzanak a gyerekekkel, mint ahogy foglalkoztak. Ugyanakkor a másik döntő szempont, ami már a jövő oktatási évadra vonatkozik, hogy a beiskolázás valójában úgy legyen beindítva ás biztosítva, hogy a beiskolázásnál nehogy az történjen meg, hogy a beirstásnáí kevesebb munkásszülő, vagy szegényparaszt gyermeke kerüljön ba, mint az elmúlt tanévben. Feltétlenül többnek kell bekerülnie, amit úgy érünk el, hogy politikailag a dolgozók felé fordulva rámutatunk egyrészt arra, hogy nézzék meg, tekintsenek vissza, hogy a polgári osztályok, a kispolgárok az , elmúlt rendszerben milyen komoly erőfeszítéseket tettek,talán le is mondtak egyes dolgokról, hogy gyermekeiket taníttassák. Ma, araikor a munkásosztály van hatalmon* a munkásszülő kall legyen az, aki megértse a döntő fontosságát annak, hogy a gyermeke valójában továbbtanuljon, hogy megértse, hogy a hatalom biztosításához, a szocializmus felépít lséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkásszülők gyermekei továbbtanuljanak, bekerüljenek középiskolákba, főiskolákra, gz a feladat, ami előttünk áll, mert mindannyian tudjuk azt, hogy azzal, hogy a K.V.°natáfozatát, döntően a minisztériumra vonatkozóan, s azért mart a minisztériumból a reakció el lett távolitva, ettől magától nem fognak a dolgok lent megváltozni. Ahhoz, hogy ez tröténjen, a pártszervezetek, a /■-kommunisták feladata az, hogy gondoskodjanak arról, hogy a munkás szülők gyermekei való„ábán bekerüljenek az iskolákba. De ugyanakkor kell tudni azt is, hogy a legfőbb feladat, hogy megértessük azzal a dolgozóval, hogy ne csak azt ne akarja, hogy a gyermekét kivéve az iskolából, elküldje űzőmbe, hanem maga legyen az, aki a népi demokrácia támogatása mellett, amit a gyermek taníttatása érdekében kap, még maga is hozzon némi áldozatot. Ha politikailag jól fogjuk meg a kérdést, minden bizonnyal a szülők nagy többségénél el is érjük ezt a célt, hogy valójában akarja a szülő, hogy a gyermeke több legyen, mint ami ő, illetve a gyermeke szebb és jobb életet éljen. Hint látjuk, a pártszervezetre, a tömegszervezetekre, elsősorban az HHDSZ-re, LIINSZ-re komoly feladatok várnak, s ha mi jól fogjuk meg a kérdést, tehát azt fógjuu tenni, hogy felismerve a problémákat, hozunk határozatot, akkor minden erővel harcoljunk azért, hogy a hozott határozatot végrehajtsuk. IIa ezt tesszük, mind kevesebb ilyen problémával fogunk találkozni, s mindinkább elérjük azt, hogy a reakció a felsőbb oktatási szervekbe ne férkőzhessen be, s gyermekeink, a jövő generációja olyan oktatásban, nevelésben részesüljön, amelyen keresztül a szocialista társadalomnak jó harcosává lesz. Szükséges kiemelni azt, hogy az egyházi reakció elleni harc kérdésénél elengedhetetlenül szükséges, hogy a gyermekek, a tanulók ne csupán csak különböző szórakozásokon kerész■'"''tül legyenek távoltartva, de el kell jutni addig, hogy az úttörők, a hitoktatásban nem részesülő gyerekek természettudományi ismereteti bővítsük, hogy eljussunk addig, hogy szinte két tábor alakuljon ki az iskolán belül, - természetesen az irányt arra kell venni, hogy a mi táborunk legyen a nagyobb, - hogy ezek a gyermekek ismerjék és ismertessék, hogy mi is az egyházi reakciónak a célja, hogy valójában miért is nem megy és nem akar járni hittanra. Ugyanakkor feladatunk még az is, hogy a kommunista pedagógusok sokkal határozottabban lépjenek fel ebben a kérdésben, legyenek azok, akik reagáljanak minden reakciós megnyilvánulásra, a pedagógusok legyenek azok, akik adják a tudásukat, munkájukat, támogatásukat ahhoz, hogy az egyházi reakciót minél gyorsabban kiszorítsuk. Mi magunk is kerületünkben tapasztaljuk, hogy nagyon sok esetben megtörténik az iskolaigazgatóknál, hogy szemet hunynak egyes dolgok felett. A Rózsa téri, Vécsey utcai, Wekerletblepi III.sz. iskola, ahol a pedagógusok egyrósze az, aki szinte előszeretettel szolgálja ki az egyházi reakciót és játszik a kezükre. Másrészt, hogy nézzük meg, hogy mi mindent elkövetett és elkövet a klerikális reakció, hogy a gyermekeket befolyása alá vonja, Képek adományozásán, a gyermekek szórakoztatásán keresztül mindent elkövet, hogy a tanulóifjúságot megtartsa magának, holott sokkal inkább kellett volna Ó3 lett volna lehetőségünk gondoskodni arról, hogy biztosítsuk a gyermekeknek mindazt, amin keresztül szórakoztathatjuk és kivonhatjuk az egyházi reakció befolyása alól. Ezek a problémák tehát azok, amelyek a K.V. határozatával kapcsolatosan döntően fennállnak. Janki elvtárs javasolja, hogy mielőtt a vita kezdetét veszi, vegyük elő és olvassuk át a március J.-i p.B. jegyzőkönyvet, ahol az oktatás kérdésével foglalkoztunk. 9- ___ _______ — —. ■ . .rillMMam■HWMMB; ■'— _ ___■ ■ _— ■ ■ — — --- - - - ~ * —■ —----------------- -------------------------------------------------------***- ----------------
