Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XXI. Kerületi (1950-ig Csepeli) Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1954 (HU BFL XXXV.110.a/3)
1954-09-16
r - n * , Nekem az volt az állásfoglalásom, hogy mi ragaszkodunk a Réti elvtársnőhöz egyrészt azért, mert hé kommunistának ismerjük és nagyon sokat segítette a Posztógyári óá kerületi pártbizottságot, Ragaszkodunk hozzá nemcsak a politikai beállitottsága miatt, hanem £ó gazdasági munkájáért is. Erre az elvtárs azt mondta, hogy Réti elvtársnő már elfogadta ezt a megbízatást. Réti elvtársnő pedig azt mondta, hogy csak célzás történt a beosztást illetően os egyéb nem. Tehát itt is a zavar tovább fejlődik. A beszélgetés során felmerült az, hogy Réti elvtársnő azért akar elmenni mert a Posztógyár pártbizottsága részéről Horváth elvgársnő részéről nem érzi a bizalmat. Horváth elvtársnő felvetette hogy Réti elvtársnő csalt. Amikor Réti elvtársnő ezt bírálat alá vette azt mohdta, hogy Réti elvtársnőről ezt nem tételezi fel, de feltételezi Ticz elvtársnőről, Hűvös elvtársről, Hübner elvtársról és a \ többi gazdasági vezetőről. Réti elvtársnő most úgy érzi, hogy nem tudna olyan őszintén együtt dolgozni Horváth elvtársnővel ha visszajönne mint eddig. Nekem az a véleményem, hogy a bizalom megingása egy emberben nagyon komoly dolgg, de véleményem szerint ezt orvosolni lehet olyformán, hogy ezen kijelentést Horváth elvtársnő visszatérése után a Posz%yári pártbizottság elé vigyük, ahol megvitatva, tiszta vizet öntve a pohárba a szekeret vissza lehat tenni az egyenes irányba, és további bizalmas együttműködést lehet kifejteni a gazdasági vezetés, s::.emély3zerint Réti elvtársnő és a pártbizottság között. ■ &z volt a véleményem és ez marad továbbra is. Picsor elvtárs: Én Ticz elvtársnőt nem olyan régen ismerem, kétségtelen, hogy a pártbizottság felé a viszonyát megváltofctatta, de a dolgozók felé még mindig nem változtatta meg. A dolgozókkal még mindig olyan rossz hangon beszél, hogy félnek bemenni a Ticz elvtársnőhoz. De ón bizomi ahban, hogy ha továbbra is foglalkozunk vele fog rajta változtatni. Ha jobbat nem kapunk akkor ne engedjük el a vállalattól. Réti elvtársnővel kapcsolatban az a véleményem, hogy ugyancsak Berta elvtárs javaslata alapján vizsgáljuk meg ezt a munkát. Horváth elvtársnő nekem mindig a legjobbat mondta Réti elvtársnőről és azt mondta, hogy ró mindig rámaszkodbatóm a munkám során. Ha a P.V.B, ülésre bízzuk ezt biztosan fog tisztázódni. Cserné elvtársnő: Ticz elvtársnőnek a magatartásán, fölényeskedésén , változtatni kell. A jutalmazásoknál is felvetették a dolgozók, hogy nem azt mondja, hogy a párt és a kormány lehetővé tette, hanem hogy a vállalat vezetősége adta. Amikor kértem, hogy a mi munkánkban segítsen, ami csak egy telefonba került volna,nem tette meg. Én azt láttam, hogy az elvtársnő inkább hátráltatja_a munkát mint segiti. Persze az eredményekről nem szabad elfeledkezni és ha nincsen jobb, akkor nem szabad elengedni. Posztógyárban a dolgozók között nem jó a hangulat. Rétiné elvtársnő: kn úgy látom Ticz elvtársnő magatartását, hogy ő egy fiatal elvtársnő, aki sokszor meggondolatlanságból túlságosan hirtelen. ^z nála természet kérdése, amit le kell gyűrnie. Nekem számtalanszor az ilyen elrontott dolgokat helyre kell hozni mint egyeztető bizottsági tagnak, ^n úgy látom, hogy nem rosszakaratból teszi, mert nem ragaszko- I dik mereven egy elhatározásához, hanem hirtelen és ebből adódnak ezek a nyers elintézési módok. Berta elvtársnak tegnap elmondottam,hogy miért akarok elmenni, hogy Horváth elvtársnő bizalma felém megrendült és nem tudok ón sem bizalommal lenni felé mert egyszer négy hónapig elhallgatta, hogy mi a véleménye rólam. Úgy érzem, hogy mint tewosztályvezető megbuktam. Másfél óv alatt a felsőbb szervektől egyetlen egyszer sem voltak kint, hogy megnézzék a munkámat. Rengeteg nehézségem volt a munkában. Én politikusán szoktam nézni a rendelkezéseket,ezt is úgy értettem és úgy érzem ma is, hogy a dolgozókat károsodás ne érje, az volt a szelleme. A ~L' / —■■ — »/ *_________ _____________ L______ . _ ................................................................................................................................................................................
