XXXV.10.c.1957. / 100. Földművelésügyi Minisztérium MSZMP Bizottsága. 1956.10.31. - 1957.09.25. Földművelésügyi Minisztérium Forradalmi Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei, visszaemlékezés
hogy a borárostéri hidon átjuthatok Budára. Visszafordultam s a körúttal párhuzamos utcákon keresztül visszamentem a Margit-hidhoz. Ekkor sikerült átjutni. A budai rész viszonylag csendes volt. Erősen* elfáradva du. 4 és 5 óra között értem a bátyámékhoz. A rádió és az utcai hirek alapján próbáltunk fogalmat alkotni az eseményekről. Az utcán hallott fő követelések közül az 5-6oo Et-os fizetések felemelése, a beadási kötelezettség és az erőszakos tsz szervezés megszüntetésé, és még több követelés első benyomásra szimpatikus s a haladást szolgáló törekvésnek látszott. Másnap reggeli hírekben általános felszólítás hangzott el az üzemek és hivatalok dolgozói felé a munka felvételét illetően. Közlekedési lehetőség hijján mindhárman /sógornőm, bátyám és én/ gyalog indultunk útnak. Az EM-ben szobánként csoportosulva beszéltük meg a látottakat és hallottakat. Voltak akik már ekkor ellenforradalmi megmozdulásnak nyilvánították az eseményeket. A többség azonban hitt a hibák kijavítását hangoztató jelszavaknak. Én magam is ezek közé tartoztam. Még javában folytak a viták, amikor a szomszédos utcákból tömegesen, főleg fiatal tüntető csoportok érkeztek a Kossuth Lajos térre. Hosszat sejtve, mindannyian igyekeztünk kijutni az épületből. Csak páran ártottunk ki a hátsó ajtón, mivel az első be volt zárva. Az Alkotm^í utcára érve láttuk, hogy a Parlament előtti szovjet harckocsik le™ny- sége a tüntetőkkel kezetfogva, ölelkezve barátkoznak egymással. Nem tudva mire vélni a dolgot a pontosabb tájékozódás érdekében Pálvölgyi elvtárssal közelebb mentünk a térhez. Amint a Munkásmozgalmi Intézet tér felőli sarkát elértük, a hátunk mögött kb.as& utcából egy harckocsi kanyarodott be az Alkotmány utcára és lőni kezdett a tér felé. Nem akarva tüzföggönybe kerülni a Szalai utca felé menekültünk. Alig tettünk meg 2o-3o métert, amikor az "Országház étterem" emeleti erkélyeiről géppuskával kezdtek tüzelni. £n vagy 2o-ad magammal a Munkás- mozgalmi Intézet főbejáratának a EM felőli kiszögei ésében húztam meg magam az Országház előtt álló szovjet tankokkal szemben, elkészülve a legrosszabbakra. A táskám fejemre téve védtem magam a lehulló faltörmeléktől, s figyeltem azt a lövést, amelyik esetleg nekem szól. Később láttam, hogy a szovjet harckocsik nem a tömeget, hanem a szemben lévő épületek peremét lövik, - valószinü azért, hogy a tüzelés a tüntetőket szétzavarja és a falak a golyókat felfogva a lövések nA veszélyeztetik nagy távolságban a mit sem sejtő lakosságot. Az EkiJ épületéből visszalőni nem láttam. W A tüzelés egyik szünetében hasoncsuszva jutottam be az intézet Alkotmány utcai bejáróján, itt találtam meg Pálvölgyi elvtársat is, akivel a tüzelés beszüntetése után a Szalai utcán, majd a Rudas L. utcán, a^Lehel és a Béke uton_át kigyalogoltunk az Angyalföldi állomásra. rar óra múlva egy alkalmilag összeállított személyvonattal hazautaztunk Piliscsabára. Látva az események súlyosságát a piliscsabai Gép. Szakiskola jármüveit - az erőszakos igénybevétel megakadályozása érdekében - az iskola igazgatóhelyettesével üzemképtelenné tettük. f Október 29-ig odahaza tartózkodtam. Ekkor hallottam a rádióban a EM felhívását. Másnap 3o-án motorkerékpárral jöttem be, mivel más közlekedési lehetőség nem volt. Ekkor volt a végleges forradalmi bizottság megválasztása. Először a jelenlévők összessége, végül a főigazgatóságok külön-külön a létszámuknak megfelelően - 2o főként 1 tagot - választottak bizottsági tagokat. A Szakoktaási Eőigazgatóság 3 főt választott. A szavazás titkosan történt. Jelen volt összesen 32 főigazgatósági dolgozó. Bizottsági tagok lettek Kovács István 14, Szórád Kálmán 15 és én 27 szavazattal. ORSZÁGOS LEVITA* i L J_ _
