XXXV.10.b / 2. MSZMP V. Kerületi Bizottsága. 1956.11-1957.12 Az V. Kerületi Pártbizottsághoz tartozó szervektől összegyűjtött, "ellenforradalommal" foglalkozó iratok

••tét, hogy, a minisztérium vezetése, Kónya, Kiss üyula, a fő- » osztályvezetők és osztályvezetők /Jóboru, Julán, Vadászná, f Kovács £erenc kivételével/ ha nem is álltak nyíltan szemben az MSZMP-vei, de nem is támogatták a politikai helyzet tisztázását, a párt erősítését* Pl. Kiss Gyula és Kálmán György tá- volmaradása az egész alsófoku oktatás területére kihatott. A terület politikai irányítására seiami kezdeményezés nem történt,

A központi Munkástanács működése, az üzemekben meglévő hangulat olyan nézeteket erősített, hogy tömegbázis nélkül nem lehet a politikai konszolidálódást elérni, ezért engedményeket kell tenni. A tömegbázis hiányától, a szektás hibáktól való félelem a minisztériumot lényegében passzív magatartásra szorította. Ez , mutatkozott meg a hittan beiratkozással kapcsolatos rendelet kiadásával. kiár amikor nyilvánvaló vált, hogy az ellenforradalom az iskolák területin folytat utóvédharaot s ezért viasza kell állítani a szeptemberi állapotot, még a pártszervezeten belül is komoly aggodalmat kellett leküzdeni.

tartották magukat hosszú ideig / február/ a Hagy Imre- Losonezy csoporttal kapcsolatos illúziók, a volt MDP tagok passzivitásában #2 is benne volt. Hem véletlen, hogy a párt megszervezésé- / ben elsősorban azok vettek részt, akik ha nem is tisztán, de 53-55 között láttak negativ jeleket Hagy Imre politikájában s ha toltak is problémáik, ez nem, tartotta vissza őket az ellen- forradalom elleni harctól.

Tekintve, hogy a pártszervezési munka nehezen ment, a vezetők passzivitásának feloldására két Ízben ült össze az ideiglenes intéző bizottság a minisztérium vezetőivel politikai beszélgetésre. az első vita azt mutatta,hogy többen még mindig tagi d- ják az események ellenforrad-lmi jellegét / február!/. A második vitán - melynek ez volt a témája - bár szavakban elismerték az eseményeknek ellenforradalmi jellegét, ez azonban nem /

volt tudatos felismerés s éppen ezért hiányzott e felismerésből fakadó következtetések levonása is. A két beszélgetés azt mutatta, hogy a vezetőkre politikai szempontból igen kevéssé leshet támaszkodni. Ez vonatkozott a kormánybiztosra, Kónya elvtársra is.

Ebben a helyzetben megindult racionalizálás,- melynek elő kellett volna/segíteni a politikai helyzet gyorsabb ti sztulás-t,az erőviszonyok alakulása miatt, s az ebből fakadó félfogás

IUHSZÁÖ03 LEVÉLTÁR-------- 4

H----------------------- ■-------------------