Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság XI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.106.a/5)
1950-01-14
T-rv ^ . ... -r . ' -■ ~- 3 -Marosi elvtársi Szabad Nép-ben szorozatosan olvastam a tervfelbontás értekezletek ről szól tudósítást. Olyan vállalatok, iparok is vannak, melyek jövő évre már felbonottták a tervüket. Sajnos építkezésben nem tudjuk, hegy mit csinálunk. Az, hogy a Sztálini Műszak után a teljesítmény visszaesett magyarázható az épitő ipar sajátosságával. Nehézség az, hogy az építő munkás ismeri előre a munkáját. Hiába adjuk ki a tervet ő látja, hogy ha erősebben dolgozik, akkor nem lesz mit dogles ia a jövő héten. A műszaki és fizikai együttműködésre nem merem állítani, hogy a legbensőségesebb. Azonban ha visszanézünk a közelmúltba akkor láthatjuk, hogy junius hóig 24 millió értéküt termelet N.V.-unk, júniustól az évvégéig 53 milliót. Mit jelent ez? a fizikai dolgozók nagymérvű megduzzadását. Voltak hajszák, is ebben a hajszában ‘elmaradt a nevel munka. Kérem azonban, hogy a fizika i és műszaki dolgozók között jó legyen a viszony, nemcsak a műszakiakon múlik. Állítom, ogy az építésvezető tulmessze soha nem volt a dolgozóktól Az épitő ipari dolgozó az utolsó időkig a nevelő munka hatását nem érezte és a borítékon keresztül nézte a világot és ha nem volt előmozdítva, hogy jól keressen akkor szidta az építésvezetőt. Volt olyan brigád, amely jól teljesített, de ha olyan munkához került, amelyen nem lehetet keresoni,akkor egyszerűen megtagadta. Az ujitarisról és munkamódszerátadásról szeretnék egy Pár szót modnai. Azok a dolgozók, akik az uj módszereket ismerik, afcok más másképen nem is akarnak dolgozni. És amikor Szovjetunióból itt volt az elvtárs, aki bemutatta a sztahanovista munkamódszert, akkor sem a fizi-, kai dolgozók, hane, a műszaki dolgozók mutatták be. És itt csak aláakarom huzni, hogy legfőbb dolog a nevelőmunka kiépítése és, hogy a feladatukat a dolgozók előre kapják meg, mert azok azok ahiányosságok, melyek az építőiparban találhatók ezekre az dókra vezethetők vissza. Kun János elvtárs: Az előttem felszóllalók elég részletesen ismertették a dolgokat, azonban én úgy érzem,hogy önkritikát is kell gyakorolni. Azok a hibák, melyek előfordultak a mi hibánk is. Azért mert mi nem hallattuk kellő mértékben szavunkat, vagy nem kerestük az illetékes szerveket, ahol ezeket orvosolni tudták volna. Konkrté példa. Nekünk a felsőbb szervek kijelöltek egy építkezést, de nem a legközelebb eső heylen jelölték ki az anyagot, hanem mondjuk egy távoleső pesti részen. Az anyagtár©lsá is a kijelölő / helyeken volna olyönsúllyal, mint amilyen az építkezés mérve. De az anyaggyártás területén is bizonyos hibák vannak. Van olyan téglagyárunk, amelynek a gyártmányánál a selejtet nem tudjuk csökkeneteni. Az anyaggyártásnál is globális számokat adtak meg és voltak esetek, hogy egyi] /^s hői kevesebbet a másikból többet termeltek. Az újítással kapcsolatban az a tapasztalat, hogy araig a dolgozó a sajátbőrén nem érzi annak kedvező hatását, addig idegenkedve fogadja. Hibának találom pl. a kavicsot kirakják állandóan felfelé lapátolással tudják elintézni. Nincs gépesítve, igy nagy fizikai erőt igényel. Ha magasító rakodókat létesítenének, akkor minden nehezebb fizikai megerriltetéss// nélkül fel lehetne rak dni. A téglagyáraknál nincs tervszerűen beosztva, hogy melyik nap melyik gyár megy. Épen ezért az anyag kivétel is nehézkesen meg. Egész hosszú kocsi sor áll a téglagyár területén. Igen sok munkaóra esik ki. Egyes N.V.-nak a rakodó helyét ki kellen jelölni, az igénylést előre kikészíteni és az ellenőrzést olyan irányba megejteni, hogy az anyagot hogyan tárolják a kocsin. Az igazolást a következőképen leheten végrehajtani. Minden N.V.-nak volna egy táblája, azokon a kocsisoknak egy bélyegzőlapjuk és amikor az an-yagért mennének, majd amikor az anya gal eljönnek lebélyegeznék, igy igazolva volna az ott eltöltött idejük. Ha ezekből az elgondolásukból egy is beválnék, akkor úgy érzem, hogy egy téglát én is leraktam azok közé, akik a mostani nehézségeken akarnak könnyíteni. Pácsenyi elvtárs: Mint főművezető 3© éve működöm. Dolgoztam már szerszámmal is igy" látom, hogy ami a cement és téglagyáraknál uralkodik az nem megfelelő. A cementzsákfekat visszakell adni. Nem tudjuk visszaadni, mert úgy vannak leragasztva^., begy nem tudjuk úgy Belbontani, h§gy még lehes| sen használni. Ha egy-egy uszályból kiakarunk rakodni, akkor a N.V.-nak sa;át pénzén kell venni kb l.ooo zsákot. Katona Károly elvtárs: a tervfelbontás úgy tudom elképzelni, hogy minden 4 ^ _____________________________________________ ; ■ ■ j mm
