Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság X. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.105.a/4)

1950-01-13

* - 3 - ' I Nagy hiba volt a tagjelöltek felvételénél a száfaszerüaég, ami ezt a nagyjelentőségű politikai kérdést adminisztratív műnkévé változ­tatta ~s nem egy embert, hanem a, számszerű előírást követve foly­tattuk a tagjelöltek felvételét^ Ebbe a hibába Nagybudapest is be­leesett és ezen menetközben változtattunk is. A tagjelölt felvételt kell irányítani, de nem olyan helytelen formában,, mint ahogyan ez történt. Farkas elvtárs mondja: "Munkásosztályunk, népünk szakadat­lan politikai fejlődésen ment kresztül és ez a fejlőd® kitermeli a­­zokai az- embereket, akik méltóak arra, hogy megnyissuk előttük a párt kapuit. Pártunk tagjainak feladata azt hogy megtalálják ezeket a munkásosztály, népünk soraiból kiemelkedő egyéneket, őket nevelve előkészítsék arra, hogy bejussanak majd pártunk soraiba". Ha neve- I lőműnkónk egyaránt iránylik, sőt,fokozódik az ifjúság felé is,akkor • elérjük azt, hogy pártunk megfiatalodik, mert a számok azt mutatják, hogy pártunk tagjai között igen sok az idősebb elvtárs. A számok jelentősége igen nagy. Megmutatja pártunk összeételét,szo­ciális megoszlás szempontjából, azonban a tag és tagjelöltek felvé­tele nem szabad, hogy számszerüséget jelentsen, hanem politikai ne­­velőmunkával kell azokkal foglalkozni, akiknek helye a mi pártunkban » van. A lélektelen, számszerű kezelés megelőzésére figyelmeztet a Politikai .Bizottság határozata, amely alőirja, hogy a párt tagjai sorába csak egyéni bírálat alapján vehetők fel az elvtársak. Egyéni­leg kell foglalkozni az elvtársakkal azért is, mert ők egy-egy har­cosai lesznek pártunknak, nem pedig egy szára, amellyel mi esetleg pártunk korát akarjuk csökkenteni. Pártmunkánkat a tagjelölt felvételeknél a lélektelenség jellemzi és nem érvényesül elégg, sőt sok helyen egyáltalán nem, a tagság egyik legfontosabb joga, a kritika a vezetőség felé és a párton belüli de- j 1 mokrácia. Meg kell tanulnunk, hogy kiket kell felvenni, merre fellé kell gyökreinket terjeszteni. Pártmunkánkra általában jellemző,hogy mapáriyszerűen oldjuk meg ,a feladatokat, pedig a párt erősítése nem válhat kampányszerű feladattá, hanem állandó, sziv's munkát igényel, olyan munkát, amely a többi pártmúnka mellett állandó, szívós feladat. A pártba való fel v’étel nagy jelentőségű kérdés kell hogy legyen az uj ’ rS tag életében. Mégis előfordult több szervezetünkben, mint ami elő­fordult a, Kpbányai Fonó taggyűlésén, hogy Kökény Gyula és Várnai Te­réz el vtársak., uj tagjelölteknek az ajánlói nem tartották érdemesnek, Hogy ajánlásukkal hozzásegítsék az elvtársakat ahhoz, hogy elsőssor­­ban megfeleljen a párt szerűségnek és hogy ezzel is emeljek a tagje­löltség -jelentőségét. Felelős ezért a partszervezet is, aki elfelejr tette megnézni, hogy vájjon ott vannak-e az ajánlok. A másik két tag­jelölt elv-táránál, Cseh Ferenc és V/ild Konrédnál csak egy-egy ajánl' : volt és a taggyűlés részéről a tagjelölt elfogadása meglehetősen gé­pies volt. A M.Textil legutóbbi taggyűlésén a párttitkár elvtárs nem tartotta érdemesnek a tagságot arra, hogy a végzett munkáról beszá­moljon, pedig egy ^hozzászóló elvtársnő ezt a kívánságot fel is vetet­te,. A titkár^elvtárs általánosságban, hangzatos szavakkal tartotta meg beszámolóját, nemcaoda, hogy a hozzászólások nem voltak olyanok, mint amilyenek lehettek volna, ha a helyi viszonyok problémáit’ dol­gozta volna fel, a végzett munkát értékelte volna ki az elvtárs.Bár a hozzászólások még is sokkal jobbak voltak, mint a titkár általános beszámolója. Ezért nem volt helyes a kádres elvtárs kritikája a tag­ság felé, aki párszóvel ismertette ügyen, hogy számszerint mennyi ' ' J kádert vittek el, aki hibáztatta a tagságot, hogy nem szól hozzá a vezetőség munkájához, nem segíti, nem támogatja eléggé. Ezt. a kriti­kát nem a tagság, hanem Pelikán elvtárs felé kellett volna irányíta­ni, aki egyáltalán nem ismertette a pártszervezet elvégzett munkáját. Az érdektelenség, a mechanikus, gépies szavazás volt a jellemző a Hutter és Schrant 'taggyűlésére, ahol a titkár elvtárs szintén ’nem elemezte az elvégzett munkát és a feladatokat és igy a taggyűlés vé­• gig monoton és lélektelen volt. / •. 1 ■ ' L1 i f ~---------------------------------------------------------------------——— - ——-----------*­—... -- ■ . ■ — ... —-.. - ■ ■ - - - .-------- - - ____________- -______I

Next

/
Thumbnails
Contents