Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság X. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1952 (HU BFL XXXV.105.a/3)
1952-06-12
, ----------------------------------------B r------s— L 41 A szakszervezetnél e udig általános tapasztalatunk az volt, hogy ha többoldalú feladatot kaptak, azt nehezen tudták ö szekapcsolni és ezt arra vezettük vissza, hogy alacsony volt a politikai képzettségük. Ugylátom, hogy az újonnan megválasztottaknál is fenn fog állni ugyenéz s hiba, mert 12,5.1 végzett csak iskolát, ami igen alacsony szám. A korszerinti megoszlás elég jónak mondható, bár helyesebbe lett volna e,.y pár üzemen keresztül bemutatni ezt. A megválasztottaknak 69%-e van 4o év alatt. A harmadik javaslat véleményem szerint opportunista, meg akarják várni az elvtársak, amig kárt okoznak a kizárt párttagok, Sz nem helyes, javaslom, hogy vizsgálják felül, hogy kit miért zártak ki, I mert nyilván akit kizártak, az súlyos hibát követhetett el. M a j z i k elvt.: A Vasas szakszervezet igen harcos politikai múltra tekinthet vissza és mi, pártfunkcionáriusok, ennek megfelelő súllyal is kezeljük. Meg kell mondani, hogy én a magam részéről nem úgy kezeltem, ahogyan kellett volna, de ehhez hozzájárul,hogy a tehetségem nem olyan, amilyennek lenni kellene, még sokat kellene rt fejlődni. De azt tapasztaltam, ho,.y a területi bizottság csak azokk kai a káderekkel foglalkozik, akik felszinen mozognak, jobban körül kellett volna nézni. Ez megmutatkozik a pártfunkcionáriusoknál is, és a jövőben arra vesszük az irányt, hogy ezt kiküszöböljük. A területi bizottság keményen fogott hozzá ehhez a munkához és mindent megtett a siker ércekében. Á káderkiválogat ás terén mégis becusztak hibák és ahhoz, hogy ezt menetközben kijavíthassuk,^többet kell az üzemben tartózkodni, és nem a felszinen mozgó káderekéhez nyúlni. Szabados elvt.: gr e gór elvtársno úgy vetette fel a kérdést, hogy azért van lebecsülés, mert a pártfunkcionáriusok is lebecsülik a szakszervezeti munkát. A pártfunkcionáriusok nagyon jól tudják, hogy a szakszervezet jó munkája elősegíti a pártszervezetek munkáját. A dolgozok részéről véleményem szerint ott nyilvánul meg a lebecsülés, ahol az érdekvédelmi hjv. tását nem kellően látja el az ^ ü.b. De olyan tapasztalatom is van,hogy a termelési értekezleten a dolgozók által felvetett javaslatok elsikkadnak, mert a szakszervezeti funkcionáriusok nem hatnak oda, hogy ezek megvalósuljanak. Gondolok itt pl. a XVII-es gépjárműjavítóra. Szerszámot kértek a dolgozók, amit hónapokig nem kaptak meg, mert az ü.b. elnök nem hatott oda, hogy ez„megvalósuljón. Vagy pl. a Ganz kapcsolóban ugyancsak szerszámot körtek. Ugyanakkor nem eléggé harcol a szakszervezezet az ellenség ellen, a dolgozók várják, hogy a szakszervezet keményebben lépjen fel a jobboldali szociáldemokraták ellen. Véleményem szerint bizonyos opoortunizmus mutatkozik meg abban, hogy 6fj kizárt párttag van az újonnan megválasztottak között. Számszeiint ez nem kevés, több mint loo ember. Ezen bizony változtatni kell o— lyan formában,, hogy megnézik az elvtársak, kit miért zártak ki és milyen funkciót töltenek be. Nem kaptam kielégitő választ az oktatásra. A szakszervezet vezetőinek pedig tudni kellene, hogy kik tanulnak, mert csak akkor fog jól menni a szakszervezeti munka, ha törődünk vele, hogy kik hogyan tanulnak. Feltétlen szükséges, hogy a következő pártoktatásbán"minden funkcionárius bekapcsolódjon a pértoktatásba, akkor lesz jó valóban a szakszervezeti munka, ha„politikailag képezzük magúnkat. Elmélet nélkül vakon tapogatózunk és azt hiszem, ez is nagyon hozzájárul ahhoz, hogy a szakszervezeti munkát a jő kommunisták lebecsülik,mert nem kérik számon, hogyan képezik magukat.
