Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.104.a/3)
1950-04-01
r - n Ezt a kérdést ismertetni kell az üzemekben is, mert akkor/mindig o°ak ilyen eredmények lesznek más kérdésekben is. A másik kérdés, amit már mondottam, hogy nem látom összehangolva a taggyűlés előkészítése és a taggyűlés utáni helyzetet a munkaversennyel. Mire gondolok itt? A vezetőségnek azzal a gondolattal kell készülnie a taggyűlésre, a előkészítő munkában, hogy ők vizsgáznak a tagság előtt, nem függetlenül attól, hogy a munkaverseny, tervfelbontás, egyéni verseny terén mit produkáltak mielőtt távoznának. Ahol uj vezetőség van, az uj vezetőség azzal mutatkozik be, hogy politikailag hog;. an néz ki a termelés az üzemben. Nehogy előforduljon olyan, hogy azzal a gondolattal éljenek esetleg, hogy befutottam,- hanem érezze, - hogy neki ez az első, itt kell megfogni , J- a dolgot. Nem tudom, hogy ez ig-. van-e a mi Pártázerveze beinkben? Harmadik dolog, az osztályok, a Pártbizottság munkája. Vannak fela - datok, melyek mind együttesen a Pártbizottság munkái. Legfeljebb a kérdés az, hogy melyik feladatért, melyik osztály felelős, de ez .te nem jelenti azt, hogy a többi osztálynak nem kell ehhez a munkához hozzájárulnia. Ez az ő hozzájárulását semmivel sem kisebbíti. Van valaki, aki ezt nem igy gondolja, az helytelenül teszd. A szerve-' fa zési osztály ezt nem értette meg eléggé. Murai elvtársnő nem szóltál a kérdésekhez, mely azt jelenti, hogy a politikai munkatársak ezekkel a kérdésekkel nem foglalkoznakraz üzemekben, csak a taggyűlések előkészítésével, ami nem hiba, a hiba az, hogy a termelés kérdésével, munkaverseny, stb. nem foglalkoznak, Azzel egy pillanatig sem akarom azt a munkát megkisebbiteni, melyet a taggyűlések előkészítésével-végezett a szervezési osztály. Itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a két munkát össze kell kötni, nem lehet elválasztani. Igényesebbnek kell lenni az egymással való összmunkában, több feladatot össze kell fogni és megoldani. Ha pl. a Vörös Hadsereg megelégedett volna azzal, hogy csak a szovjet határig harcolt volna, bennünket nem szabadított volna fel a fasiszta el, nyomás alól, akkor hol állnánk ma, hol lenne a béke? Nem véletlenül tettem fel azt a kérdést, hogy mit teszünk most az utolsó napokban. Most kell tenni az erőfeszítéseket. Javaslatom: Ha a központi munkatársak hétfőn kimennek az üzemekbe, te ne akárhogyan történjen az meg. Mi az elvtársakat úgy indítsuk útnak, hogy megadjuk azokat a szempontokat* melyen keresztül nézni kell az üzemet. Ne csak a szép dekorációt vegye észre s mellette ne nézze meg a munkaverseny eredményeit. Ne hogy ők is beleesennek annak alíhgulatnak az uszályába, hogy az alapszervi titkár elmondja, hogy a múlt héten 2oo felajánló volt, most 800 van, a múlt héten az összdoigozók 3o $-a volt, most 80 $ van és akkor az elvtárs odalegyen a csodálatosan nagy eredményektől, úgy gondolja, hogy sz elvtársakat, dicséret illeti és tovább kell menni, mert itten semmi különösebb tennivaló nincs. Egy másik javaslatom, hogy az üzemben a vezetőségek jöjjenek össze és határozzák meg az utolsó feladatokat, intézkedéseket. Mérjék fel, hogy hogyan állnak, mit kell még tenni Szakszervezet, válla3a tve'zetés terén. Ezt gyorsan, rövid idő alatt beszéljék meg, ne tartsanak egy félnapos értekezletet. Feltétlenül össze kell hivni a népnevei őket, kihasználva erre az ebédidőt. Beszélni velük, hogy még 3.-án is legyenek felajánlások. Legyenek túlvállalások. Legyenek, akik vállalják a versenyt április 4.-e után is. Úgy, hogy 3.-án az üzemben egy ilyen hangulat terjedjen el. Ezeknek a népnevelőknek kicsit be kell mutatni az imperialisták és kiszolgálóik tevékenységét. Fegyvert szállítanak, haborura készülnek, a munkások közé lövetnek. A harcos hangulatot r_____________________•/.
