Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.104.a/2)
1950-02-17
-14- ’i XI- V/ <?, betanulják: a szeminárium anyagát, de mihelyt kiteszik lábukat a. környezetük, a családjuk, a barátaik polgárok, ugyanúgy élnek ,.„Htíínt mint ahogy éltek, a Horthy rendszer alatt, megszűntek kommunisták lenni, megszűnt minden közösségük az osztállyal, a rendszerrel .melyben dolgoznak és élnek. Tovább kell erődíteni Pártunkban a munkásosztály befolyását, vezető szerepét. Nem akarom azt mondani, hogy kutyából nem lesz szalonna. Rákosi elvtárs mondotta, hogy még ^agybudapesti tagságunknak is csak 55 /ö-a adódik a munkásosztályból, 45 l/í-a polgári réteg, ez nagy szám ahhoz, hogy Pártunk bolsevik értelemben tudjon élcsapat lenni. Ez a kispolgári réteg megpróbálja elsekéyesiteni az önkritikát. Gyakorolni fogja Gyakorolni fogja az önkritikát, de a valóságban tovább fogja élni polgári életét, ezzel kompromitálja*-a Pártot. Ezek a kérdések általánosságban vannak, nem tudok kerületi példákat felhozni. Ezek a kerületben is valószínű felvetődnek. Az elvtársak különböző területen dolgoznak, ahová, mint a választmány tagjai, a munkásosztály megbízottjai kerültek kötelességük, hogy megnézzék sa^ ját környezetükben, hogy hogyan állnak ezekben a kérdésekben, Bo jt or7 elv társ :_2 hete, hogy a IX. kerületi Pártbizottságba résztveszek, “ mi vér 'Pártom kiválasztása folytán a IX. kerületi Elöljáróság vezetésével bíztak meg. Azonosítom magam azokkal a hibákkal, melyről szrtfc emelt Kovács elvtárs a IX. kerülettel kapcsolatban. Bár nem ilyen nagy arányban, de ezek ugyan csak fennálltak a Beszkártnál is. Nem véletlen, hogy az üzemek sorban jelentkeztek a sajtón keresztül, hogy az a kritika, melyet Rákosi elvtárs alkalmazott, az ha nem is egyformán, de ráillik mindannyiunkra, a Beszkártnál, a villamos osztályon voltam, ott is pártbiz ott sági tag voltam, előfordult, hogy jött egy proletár, megfeledkezett magáról, a demokrácia ellen cselekedett, odáig mentem, hogy ebből az esetből kifolyólag kinyilatkoztatta., hogy a proletár-diktatúra nemcsak a polgárok, hanem a proletárok ellen is érvényesítve lesz. Ha jó munkát végeztem volna, akkor l nem fordult volna elő, hogy az a tudatlan proletár odáig ment volna, hogy elkezdte hiresztelni a villamoson, hogy ingyenélőkké az ország, ^ Azt mesélte el, hogy mit álmodott, Rákosit látta felakasztva, levág) ták a fejét és ő azt mondta, hogy vágjátok le a fülét is, mert az ^ még mozog, a magyar népet tönkretette, megérdemli. Abba a hibába estem, hogy elmulasztottam a felvilágosító, nevelő munkát alkalma: ni, mint kellett volna. EZért azonosítom magam a IX. kerület hibáival, nálunk is megvoltak ezek. Az Elöljáróságon többféle hibát látok, összefonódott a Pártbizottság munkája a közigazgatással. Ez a napokban is elém tárult, azt tapasztaltam, hogy a lakásügyekkel, a Közért felállításával a Pártbizottság foglalkozik. Nagy veszélyre hivom fel az elvtársak figyelmét, az ellenség a gyönge ségünknek veszi ezt az őszinte önkritikát, melyet a pártszerv felé Rákosi elvtárs felhozott. Még nem is látott Rákosi elvtárs napvilágot, mikor a Pártbizottság javaslatára összehívtam a kerület plébánosait. Ott a katolikus egyház plébánosa, Tötösi, aki az értekezlet vezetőjének nevezte ki magát, úgy nyilatkozott, hogy nagyon örül neki, hogy az elöljáró ur ment ő hozzájuk. Végül aztán kicsontoztam az öreg urat, megmondtam a véleményemet neki. Úgy érzik,hogy gyönge a Párt és rászorul a papokra is. Vigyáznunk kej.1 rájuk, különösen azért, mert irányt vettek az ifjúság megfertőzése felé. Ez a közigazgatásnak és a Pártbizottság felületességének következménye,, hogy erre módjuk volt. Nagy hiba volt az iskolában, hogy az ifjúságot engedték páros otthoni tanulásra, mely azt jelenti, hogy az iskola, tankra végeztével a gyerek haza mehetetett, utána összejöttek. í gr J’ i----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
