Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.104.a/2)
1950-02-17
mmW ■ ■ —v-.- <•-- - -r • A DHa a pártveze tősége ink és párttagjaink, mintahogy Kovács elvt^r^ * möndotta neme~ak zsebükben hordják a tagsági könyvet, hanem talWl-^Byr mányozzák az abban lévő Pártunk szervezeti szabályzatát, PártunX sjY alaptörvényeit és ezeket a törvényeket be is tartanák, ha élnéne\ / a vezetőségek és tagok a Párt szervezeti szabályzatában lefektetett kötelezettségeikkel és jogaikkal, akkor a pártrnunka, a pártdemokrácia kérdéseiben komoly javulás állana be. Rákosi elvtárs beszélt arról is, hogy sokszor összekeverik a Pártot és a tömegeket, a Pártot és az államot. Ilyen hibák előfordulnak ; a mi kerületünkben is. A minisztériumból Pártbizottságunk leiratot kapott, hogy a nyugdíjasok és a volt állami, városi dolgozóknak a családi körülményeiről jelentést, jellemzést adjunk be. Utána a kerületi adóhivatal küldött 6.4oo nevet a kerület összes kisiparosáról, hogy ezeket szintén vizsgáljuk felül és jellemzéssel küldjük el az aktákat az adóhivatalnak. Sokszorosított, több ezer példányban, szigorúan bizalmas és párt bélyegzővel ellátott kérdőiveket adtunk az alap®zerveknek, hogy nyomozzák le a pártonkivüliek ezreit, hogy meg tudjuk állapítani ezeknek vagyoni helyzetét és erről je^ lentést adjunk a IX. kerül ti adóhivatalnak. Ez a példa sajnos nemcsak azt bizonyltja, hogy a Párt egybefolyt a közigazgatással, ha.nem ennél többet, a közigazgatás kiszolgáló szervévé vált, ahelyett, hogy azt elvileg, politikailag irányítaná. De nemcsak a közigazgatással, hanem a tömegekkel is egybefolyik a Pártszervezetünk. Pl. a 9-es körzetben a vezetőség propagandistának választott meg egy pártonkivülit, majd egy hónapi tagjelöltsége után javasolta a vezetőség körzeti titkárnak. Ez nem egyedül álló jelenség a kerületünkben, hogy pártonkivüliekét, vagy tagjelölteket vezetőségbe választottak. A lo-es körzetben a tizescsport bizalmiakat pártonkivüliekből választották meg és azokhoz osztották be a párttagokat, akiket a pártonkivüli nevelt, irányított és ellenőrzött. A legutóbb Pártszervezetünk nagy-termében megtartott Magyar Szovjet előadáson, ahol Muszka elvtárs számolt be, Erdős elvtárs a Pártbizottság valamelyik tagját akarta felkérni, hogy elnököljön. A kulturfelelősünk, Jász elvtárs pártonkivülieket állított be magához ~ ' aktíváknak, akiknek az volt a feladatuk, hogy irányítást és ellenőr/-n zést gyakoroljanak kerületünk kulturmunkájában, olyan irányba, az mentes legyen a rothadt kispolgári, kapitalista kultúrától és szocialista kultúra legyen. Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy elvileg nem eléggé értjük, ennek következtében nem helyesen gyakoroljuk a Párt vezető szerepének biztosítását, élcsapat jellegének kidomboritását. ... t ... ' . A„ • • ■ .. V ' , ( ' j Rákosi elvtár® erről azt mondotta: "Még súlyosabb azonban az eset, ha saját elvtársinkkal szemben alkalmaznak a Pártszervezetek vezetői kényszert, ha meggyőzés helyett diktálnak, parancsolgatnak nekik." A mi kerületünkben az elvtársink általában utasításról beszélnek. A Pártbizottság által megadott szempontokban nem elsősorban feladatokat látnak, amelynek végrehajtása pártérdek, tehát a dolgozók érdeke, a saját érdeke, hanem utasítástamelyet végre kell hajtani, így történhet meg, hogy a Hungária Gőzmalom Soroksári úti telepén pórtbizalmi ülés csak akkor van, ha a kerület erre utasítást ad. Ebből megállapítható, hogy az utasítások szellemében való munka meohanizmust vált ki és agyonnyomja a kezdeményezést, mert szervezeteink mindig csak akkor és annyit oldanak meg feladataikból, amire és amilyen mértékben arra utasítást kapnak. Tudomásom szerint egy fél évvel ezelőtt minden határozat, minden feladat a kerületi Pártbizottságtól utasításként ment le az alapszervekbe és az alapszerveink ezt annyira megszokták, hogy még ma is utasításról beszélnek, t- ■ G*/• 1^——— . j
