Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/4)
1950-02-10
» > • • ' ’9' /1 (■ ' i is meg kall teremteni a maga inteligenciáját. Ahhoz, hogy ezt! a faÉLjtatunkát jól el tudjuk végezni nem elég ha a műszaki oktatás és a tudományos jntÓTOte^fréréektjötjük a súlyt* Nekünk már az alapnál az általános iskoláknál, valamint a *8rendki* vül nagy gondot kell fordítanunk a tanulmányi uzonvonal eraelésér a munkásosztály gyermekeinek iskoláztatására. Beszéltünk arról, hogy a titkár elvtársak urai kell legyenek a körzet terület* kialakuló és kialakítandó politikának ós természetes, hogy ez alól nem kivétel az iskoli politika sem. Ezért a mai értekezleten nemcsak arról beszélünk,. hogy milyen teendők van# nak a tanulmányi színvonal emelése, a lemorzsolódás elleni küzdelem terén, hanem feladatunk az is, hogy elvileg is tisztán láBsuk az iskolapolitikának kérdését. Ha a kapitalistát rendszerben az urak minden rendelkezésre álló eszközökkel megakadályozták a munkásosztály művelődését, no higyjük azt, hogy az itt maradt maradványaik nem kísérelnek meg mindent, hogy rá besrélésekkel, különös fondorlatosságokkal, gátat vessenek a munkásosztály gyermekeinek a tanulásának. Gondoljunk csak azokra a vasárnapi szentbeszédekre, ahol a pap isten ellanes cselekedetnek minősiti, hogy ak emberek, az általuk klfürkészhetetlennek mondott tudománnyal akarnak megiamerkedhi és nemcsak a Sztahanovista munkamódszer ellen, hanem a tanulmány színvonal emelése ellen is agitálnak. Vajon elvtársak hányszor figyeltünk fel az ellenségnek ilyen természetű, agitáoiójára, vajon hányszor néztük meg az ilyen agitáció nyomán mutatkozó eredményeket, hogy vajon abban az iskolában, ahol a politikai munkát .nekünk Is ellenőriznünk kell, a tanulmányi színvonal, a tanulók lemorzsolódása hogy alakul. A múltkor említettem, hogy az egyik alapszervünk titkára valamilyen ügyben 1 magához rendelte az iskola igazgatóját és rámutattam ezzel kapcsolatosan ennek a hely^te telenségére. Ugyan ennek a titkár elvtársnak és általában mindegyikünknek eszünkbe jutott-e megnézni, illetve utánna érdeklődni, hogy a reakció miféle fondorlatokkal próbálkozhatik az iskolákban. Ezekről a fondorlatokról szeretnék az elvtáraaknak egyetmást elmondani, hogy tudják hogy hol ée hogyan kell harcolni a reakció próbálkozása ellen a kommunista szülők bekapcsoláséval. Először is legyünk tisztába azzal, hogy a pedagógusok nem ismerték még fel kellőképpen ós nem is értékelik még teljes egészükben a szociális átrótegezŐdésnek óriási jelentőségét. így történik meg aztán, hogy lanyha liberalizmussal kezelnek hibákat, napirendre térnek kisebb mulasztások felett, amely később mind nagyobb és mind helyrehozhatátlanabbá válik. Nem értik még és nem ismerték fel, hogy a laza tanulási fegyelem között felnövő gyermek nem fog tudni eredményes munkát végezni és nem tud ígaz harcosa lenni a szocializmus építésének. De legyünk tisztába azzal is, hogy ez nem mindig ebből fakad, hogy nem' ismerjük fel ennek a légyegét, hanem számoljunk azzal is, hogy nem agy esetben az ellenséggel van dolgunk. Mint ahogy megnyilatkozik az ilyen tevékenykedós abban is, hogy páládul a középiskolákban nem veszik figyelembe, hogy különböző felkészültségű tanulók jutottak oda be, hogy ezok nehezen hangolódnak a munkába éa ezek felé épp olyan keményeiül ta támaszják a követeléseket az olős pillantattól kzedve, mint a jobb körülmények között tanuló diákság felé. Hogy küszöbölhetjük ki akár a helytelen pedagógiai munka, akár az ellenséges törekvés próbálkozásét ezen a téren? Szívós, felvilágositó ós nevelő munkával a szülő felé, amelynek egy pillanatra sem szabad megszűnnie. A szülők még ma sincsenek kellőképpen felvilágosítva az értelmiség szerepéről a szocializmus épitésében, a szocializmus megvalósításóban. Az értelmiség munkáját, a szülők még na is igen sok esetben azon keresztül birálják meg,ahogy ők látták a kapitalista rendszerben a maguk ifjúságuk idejében. Előttük még mindig a kapitalisták felé alázatos, a munkás felé kegyetlenkedő mérnök, az értelmiség. Előttük még mindig a bürokrata, a munkás életét megnyomorító közhivatalnok képében jelentkezik az értelmiség fogalma és természetes, hogy a reakció a felvilágosulás hiányát iparkodik a maga részére kihasználni. Éppen azért, mert ezen a téren a felvilágositó és nevelő munkánk nincs kellőéi elmélyítve, nincs a szülőknek türelme ahhoz, hogy megvárják gyermeküknek fejlődését ás éppen ezért nem értik meg Rákosi elvtársnak azt a fejtegetését* "Ma az értelmiség saját népét szolgája és a munkásokkal ós a dolgozó parasztokkal egyenrangúan ópiti az uj, fejlettebb szocialista társadalmat," Ml a mi feladatunk ezen a téren, beszéljünk mos egy néhány mondattal arról. Először is megakadályozni politikáik, felvilágositó munkával az iskolákban, különösen » a 7 és 8-ik osztálynál /általános/ a középiskolánál a munkás tanulók óm lemorzsolódását, Megmagyarázni és rávezetni a szülőket, hogy a Pártunk kezdeményezésére és javaslatára milyen hatalmas támogatással siettünk a munkátok gyermekeinek a tanulás lehetőségét biz* ■ tositani. Nemcsak azzal, hogy lehetővé tettük végre a munkásosztálynak a művelődést, hanem azzal is, hogy a xx tanulmányi segélyek és a könyvek, tanszerek lo ezreivel, va-ÁÖ-----------------------------------y , T . mm - ■■■■■■ te* ( / . . . • ■ ' • ' ■ ' 1 ■ ' - -
