Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/4)
1950-03-17 / körzeti
<■- 5 -I Ezek a hibák arra világítanak rá, hogy az eredmények mellett ne tévesszük szem elől a hiányosságokat, ne váljunk önelégülté és vegyünk irányt a hibáknak a kiküszöbölésére* Itt azt javasolom, hogy az elvtársak tegyék mindennapos feladatukká az önkritika, kritikának a gyakorlását. Adjanak maguknak számot mindennapi munkájukról és tartsák nyilván, hogy egy-egy napi munka elvégzése után hol követtek el hibát. Hol oldották meg helytelenül a kérdéseket, hogy hol viszonyultak úgy a kérdésekhez, ahogy egy Marxi Lenini elmélet birtokában lévő kommunista nem teheti. Így' el« érjük azt, hogy önkritikánk kemény, kommunista jeli egeiéit s ön a kritika és önkritika megjavítása munkánkat nap mint^Kp, |s nem válik kampányszerűvé, ''*** Szeretnék foglalkozni a tömegekkel való kapcsoéS; kóÁááfe'ável és az e téren szerzett tapasztalatokkal, amit ugyancsaíSaré^gfeyülés hozott felszínre. ^ "Ahol elharapódzik az önelégültség, az elbizukcdottság -állapította < meg Rákosi elvtárs- az a szellem, hogy elég eresek vagyunk egyedül is, hogy nincs szükségünk a dolgozó tömegek támogatáséra, ott röktön _ meglazul és később elvész a Párt és a tömegek egészséges kapcsolata. A Pártunk elszigetelődik a dolgozó néptől." i ta Nézzük meg ezt a kérdéBt elvtársak, hogy néz ki a Pártunkon belül, az alapszerveink mindennapi életében és hogy néz ki a Pártunkon kivül az alapszerveink és a pártonkivüliek széles tömegének kapcsolatában. A 2-es körzetben Balog elvtársnő arra hivta fel a figyelmet*, hogy Kovács elvtársnő, a káderes elszakadt a tagságtól és Pintér elvtárs pedig, hogy amióta a körzet elnyerte a piros zászlót, azóta az alapszerv vezetősége, de még maga a tagság is, az önelégültség mákonyiban szenved és ez meg is látszik a munkájukon. ' Az l-es körzetben felvetődött, hogy járnak fel üzemi dolgozók, azonban nera lettek bekapcsolva a munkába és vannak párttagok, akiket Hónapok óta nem látogatta meg és a szimpatizánsok megnyerésének érdekében a körzet politikája nem elég átütőerejü. Nem különb a helyzet a 3-as körzetben sem, ahol' az elvtársak ugyanta csak sokat panaszkodnak a káderhiányra, azonban az odajáró üzemi dolgozókat mégsem tudják aktivizálni, pedig ez a káderhiányukat megoldaná. , A munkánk fogyatékosságára vet élénk fényt a 6-os körzet taggyűlése, ahol az egyik népnevelő elmondotta, hogy egész télen unatkoztak, a népnevelő értekezleteken nem foglalkoztak megfelelően velük, nem törődtek a fejlődésükkel. És ennek nyomán természetesen a pártonkivüli tömegekkel való kapcsolatuk sem volt helyes. Nem szolgálta a kitűzött célt és Rákosi elvtárs útmutatása nyomán ébredt tudatára a tennivalóknak. Ezen a taggyűlésen mondotta el az egyik népnevelő, hogy az ő házukban bőven laknak cigányok és ő hossza ideig idegenkedett, húzódozott tőlük és senki nem volt aki erre őt figyelmeztesse,. Most látja mennyire helytelen volt ez az álláspontja, és bár még a foglalkozás kezdetén van, mégis eredmények műt- tkoznak. A 11-es körzetben Ludvig elvtársnő elmondotta, hogy a helytelen magatartással hogy lehet elidegeníteni a pártonkivülieket a Pártunktól, Bármiről volt szó a házban, ő minden kérdésnél folyton azt hangsúlyozta és hangoztatta,' hogy ő kommunista, akar volt szükség erre, akár nem. Aminek az lett azkaxatklcaxai eredménye, hogy szinte félelmet terjesztett igy maga körül, mert nem azt magyarázta meg, hogy mit jelent kommunistának lenni, hanem éppen ennek az ellenkezőjét tette és csak Rákosi elvtárs beszéde hyomán jött rá ennek a helytelenségére* . ____________________ / ' ' 1 ’
