Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/4)
1950-02-20 / körzeti
% ■ • • lo • u é Persze nem különb a helyzet elvtársak az alayszervekben sem. Az elvtársim is ritkán beszélik át a vezetőség tagjaival az Ő feladataikat és inkább csak aUrtflé íosságban foglalkoznak a kérdéssel. Mi nagyon könnyen dobálódzunk az emberektől -é* nagyon könnyen elvesaMEk a tagsági könyvét, vagy zárjuk ki a pártból,tóSencWeEE ilvtárs egy órás beszélgetés után tartotta szükségesnek, hogy elvegye'x/agaágfcdj; inyvét. Kelemen elvtársnő a 7-®a körzetbből 8 elvtársmafc Javasolt kizárás*^ aifcflb »1 6-nek az ügyében napirendre bért a kér. Pártbizottság, a 11-es körzet pedig ai-fc)|r«i ’&rtbizottság tudta nélkül egyszerre 7 olvtársat zárt ki a tagok sorából. ^ ! Gondoljunk csak arra elvtársak, ha velünk ugyan ezt csinálták volna, vajon mi mit szólnánk hozzá, vajon hogy viszonyulnánk mindazokhoz a feladatokhoz, amelyek az ország éptiése során ránk várnak, amely az imperiulizmus törekvésének vissza verése folyamán feladatunk. I De had mondjak el elvtársak egy másik példát a 25-ös körzet póldátát, ahonnan kizártunk jogosan a Körzet 2 falujáróját. Egy Goldberger nevű házaspár volt, akinek a Kizárás .t adminisztrációs hiba folytán elküldtük a 4-®® Körzetbe. Ok véletlenség folytán ott is találtak egy Goldberger nevű házaspárt, és hiába tiltakoztak, hogy ők nem azonosak az illetővel, soha nem voltak falujárók, kizárták a Pártból. Számtalan ilyen példát lehene még felhozni és nekünk az a feladatunk, hogy anélkül hogy átessünk a ló másik oldalára és leberlaizmusba esnénk, érvényt szerezzünk Kovács k István elvtárs megállapitáéááakt /ta "Felelőségre Kell vonjuk azokat, akik lelketlenül, minden további nélkül egy ember sorsát könnyelműen eldöntik." A lélektelen bürokráciánál beszélnünk kell még a tagjelölt és tagjelvétel kérdéséről. Elkövettük azt a hibát kerületi viszonylatban, hogy kiadtuk a tagjelöltfelvételnek számszerű meghatározását. Pl.i egy-férfi. egy-nő, ami raehanikuaá tette a tagjelöltfelvételt. Azonban ezt már vissza vontuk, de még ennek a nyomai ma is megtalálhatók. De ennél sokkal súlyosabb a lélektelen bürokráciának az a formája, amelyet Szilágyi elvtárs, Dejcs Jenóné tagjelötl jelentkezése alkalmával tett. Ez azt bizonyltja, hogy nekünk sokkal többet kall foglalkoznunk az emberekkel és az elvtársaknak is, mert csak úgy fogjuk észrevenni a hibákat, oaa igy fogjuk tudni kiküszöbölni azokat a helytelen megnyilvánulásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy a párt és a széles dolgozó nép közé választfalakut emeljünk. Elvtársak most beszélnünk kell a fluktuáció kérdéséről, amelyre szintén utalt Rákosi elvtárs ós amivel kapcsolatosan megmondotta, hogy lassan olyan méreteket ölt, hogy /■'-> veszélyezteti azt, hogy az elvtársink megfeleljenek a rájuk bizobt feladatoknak. Rákosi elvtárs különböző területekről hozott péluákkal világította meg ezt a kérdést, de nem sokkal különb ez a kerületi viszonylatban sem. A kerületi Pártbizottságban ma már egyedül vagyok választmányi tag ós a kerületi Pártbizottságban Villányi elvtárs és Nagy elvtára van 1949 január 1-től. De nem különb a helyzet a területi alap3Zérveinknél sem, ahol a 4-es körzetben a titkár 5-ször, a szervezőtitkár 5*ször, a káderes 4-szer, az oktatási felelős 3-szor, a propagandista 2-szer változott. Vagy a 12-es körzet, ahol a titkár -4szer, a szervezőtitkár 3-szor, a propagandista 3-szor változott 1949 január óta. Ennek oka, hogy egyrészt nem nézzük mag kit teszünk funkcióba, másik, hogy a funkcióban lévő elvtarsakat nem támogattjuk eléggé, harmadszor, hogy más területekre viszik el őket. Itt még elvtáreak beszélnühk kell arról is, hogy voltak olyan elvtársak, akik titkári minőségben hosszú ideig működtek és ők tudták, hogy a kor. Pártbizottság jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy valaki uj funkcióba menjen el, és ők ennek a gyakorlatnak végrehajtói, elhagyták a helyüket és úgy mentek el a pártszervezettől, hogy még a munkájukat sem adták át. A pártépités kérdésénél szintén fel kell említenünk a szűk prakticizmua kérdését és ehhez elvtársak egyik ilyen szerappnt az, hogy az alapszerveink a titkári értekezleteken kivül nem keresik meg az egymással való kapcsolatos és igy nem is látják, fejlődésükben a kerületet és nagyon sok esetben hajlamosak a kérdéseket az elmúlt évek szemüvegén keresztül szemlélni. Szeretnék az újhoz való viszony kérdéséről beszélni. Alapszerveink túlságosan megszokták, hogy az utasítások végrehajtására rendezkedjenek be és nincs kezdeménye• -------7 7----------------■ ■ . - ■ — - • -- - ■ ■ - - - ■ -_ i> ——.... —----—---—------ . ...--- ■ —. . ■ .... ■ . — —------------•—----—---------------—— ——----— ■“
