Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.103.a/3)
1950-04-28
C végül j/ riporté, hiranyag, fényképész, oinkografus éa szerkesztéség késését ne akarják a nyomdában behozni. Mindezek fontosságát mi sem bizonyltja jobban, mintha megvizsgáljuk azt, hogy fentiek elmulasztásából, elhanyagolásából milyen hibák származtak és ha felsorolt követelményeknek nem teszünk eleget, milyen veszélyek származhatnak. legnagyobb és leggyakoribb hiba - és ez a forrása a legtöbb hibának - a kéziratok késedelmes leadása. A későn leérkező kézirat I már beérkezése előtt a haszontalan várakozással ideges, türelmetlen hangulatot teremt, tehát kárt és bajt okoz. Fokozódik ez a késői beérkezés után, amikor mindenki kénytelen sietni, kapkodni, hogy a késedelmet behozza. A szedő a hosszú meddő várakozásban kihökkent a munkából, siet és elkapkodja a szedést. A korrektor előtt __ halomba gyűlik az olvasandó anyag, meg mindig hasáblevonatokat ol- ra. ff vas, amikor már rég az oldalkorrektúrákat kellene olvasni. Az ol- i -*• dalolvasási idő úgy a szerkesztőségek olvasőrészlegei, mint a korrektorok és revizorok számára annyira összezsugorodik, hogy a munkát vagy elsietik vagy a lapot "elúsztatják". Az óramutató egyre Í óbban Közeledik, sőt gyakran túlhaladja a "lsuszt", az amugyis ürelmetlen, ideges hangulat alól a korrektor sem tudja teljesen kivonni magát $ siet és ennek következtében felületes munkát végez, elnéz hibákat. Az "úszás" következményei végigvonulnak a tördelésen, revizión s a hiba bentmarad, sőt sokszor uj hibák is keletkeznek. Mindez nagy mértékben elkerülhető, ha a kéziratok időben' tempirozva érkeznek és a szedés ugyancsak igy kerül korrigálásra. Sok és főleg helyosirási hiba marad a lapban,, amelyet korrektor, vagy szerkesztő eszrevesznek, de már azért sem javíttatnak ki, mert nincsen rá idő, az utolsó korrektúra már akkor készül el, mikor a szedés már lent van az öntődében, a lemezek már ki vannak öntve, sőt azok már be is vannak a nyomógépbe emelve. A hibák másik főforrása a rossz, olvashatatlan, agyonjavibtt kóz-*irat. A kézírásnál egyes szavak néha kétféleképpen is olvashatók. A különböző beszúrások és törié&ék (bosszul látszanak és félreérthetők. Veszedelme* hibaforrás, ha a oikket a szerzői korrektúránál újraírják. Ezeken a javításokon a korrektor, szerkesztő már nem időzik olyan figyelmesen, szedésük késedelmet, kapkodást jelent. Gyakori hiba, képek, illetve képfeliratok feloserélése. Ha a klisé idejében a tordelőhöz kerül, előre meg van adjusztálva a hiba előfordulását nagyrészt kiküszöbölhetjük. A tördelést egy szerkesztő végezze, ha minden szerző külön ad utasítást a tördelőnek, ha körülveszik, agyontanáosolják, nem tud jó és pontos munkát végezni. A "tükör" nélküli tördelés — különösen nem nagy gyakorlattal rendelkező tördelőszerkesztőnél - hosszadalmas es iaőtrabló. A tükör elkészítésével a szerkesztőség több tagja is résztvehet a tördelés fontos munkájában, anélkül, hogy magát a tördelést feltartaná és a sok személy a szedőteremben akadályozná a nyomdász munkáját. / ff in ————■■ni m ma ^ »