Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság VII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Titkári értekezletek jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.102.a/4)

1950-01-19

A fehér kenyér, a pénz lebélyegzésének példája mutatja, hogy sok párttagunk sincs mindig bizalommal Pártunk politikájával szemben.

Rossz módszerekkel dolgozunk, még mindig az 1946-47-es módszereket alkalmazzuk. A házszentelésekről utólag szerzünk tudomást, a 10-es körzet például nem tudta, hogy területén az erzsébetvárosi plébánia búcsút rendez. Elvileg nem értettük még meg teljesen a pártépités fontosságát. El vagyunk puhulva. Szabadságunkat a Szovjetunió hozta el és hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy továbbra is őrt áll mellettünk. Portánkon azonban nekünk kell rendet teremtenünk. Sokkal inkább el kell készülnünk az élesedő osztályharcra, úgy kell foglalkoznunk vele, hogy húsúnkká és vérünkké váljon.

Megmutatkozik az is, hogy a Párton helül bizonyosfoku baloldali elhajlás mutatkozik. Úgy vélik sokan, hogy a munkásosztály legjobbjai már bent vannak a Pártban, minek kell ujabb párttagokat felvenni. Meg kell állapítani, hogy különösképen a lakóterületeken, de még az üzemekben is sokan vannak olyanok bent, akiknél különbek vannak kivül. Ezeket kell nekünk megkeresni. Erre mutatott rá Farkas elvtárs már az egyesülési kongresszuson tartott beszédében is.

Az, hogy szám szerint kevesebb tagjelöltet vettünk fel, mint amennyi számszerű előírásunk volt s hogy ezek is nagyrészt polgári elemek voltak, mutatja, hogy elvtelenül foglalkoztunk a kérdéssel. A kerületi pártbizottságot is felelősség terheli ezen a téren, mert leadta ugyan a számokat, de a kérdést nem magyarázta meg eléggé.

A tagfelvételnél most is nagymértékben megmutatkozott a kappányszerüség. A tagjelöltek részére rendezett értekezlet bebizonyította, hogy az alapszervi vezetőségek egyáltalán nem, vagy alig foglalkoztak velük. De nem foglalkoztunk a tagokkal s ezen belül a pártbizalmiakkal sem. A bizalmiak nem hívják össze a hozzájuk beosztott elvtársakat, nem ellenőrzik le a muhkájukat, sőt vannak alapszervek, amelyek átestek a ló másik oldalán és bizaimxakatxis heáiiitsitakxiagjB'iSliakiiEkx tagjelölteket is beállítottak bizalminak. A tagjelöltekkel nem igy kell foglalkozni, hanem úgy, hogy átbeszéljük a pártbizalmiakkal, nézzenek utána, kit milyen munkára, tanulásra lehet beosztani, milyén tömegszervezetbe bevinni, stb. Ha megnézzük a mostani pártbizalmi értekezletet, megállapíthatjuk, hogy sokan nem jöttek el s az eljöttek közül sokan nem várták meg a végét. Ez is bizonyítja, hogy nem áldozatkészek, hogy nem tudtuk megnevelni őket. A következő taggyűlésen ezzel foglalkozni kell.

Nézzük most meg a tagfelvétel kérdését. A technikai hiányosságokon kivül itt is megmutatkozik az elvtelenség. Nem biztos, hogy aki jól mozog, arra már szükségünk is van, mint tagra. Vannak, akiket sokáig kell tagjelöltnek hagyni. A 21-es körzet például négy tagot javasolt, akik közül egy sem vehető fel. Az egyik egy ruhakereskedésben dolgozik, mint családtag, a másik december 38.-án adta vissza az iparigazolványát s most az anyja üzletében segit és igy tovább. Hol mutatkozik itt meg a pártépités?

./. 3- 5 -