Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság V. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1956 (HU BFL XXXV.100.a/1)
1956-04-15
f“ —] Komoly nehézségünk még, hogy a társadalom, de a szülők oera tőrödnek eléggé az egyetemre került fiatalokkal. Különösen a faluról kerültek vannak az Egyetem, a DISZ 1 foglalkozásira bizva. A azülők nemcsak anyagi, de er-I kölcal téren ls közömböseik aziránt, hogy mi történik I gyermekükkel. Nehézségünk raégj most amikor mindinkább világosság válik, hogy nem kozraopolitizmus a nyugati tudomány au^lsraerése, ! vannak területek, ahol tanulhatunk tőlük. Most anyagi nehézségeink vonnak a külföldi könyvek beszerzését illető en. Ezen a téren kérjük a pártszervek segítségét. ; Oktatásügyi Miniszteri um munkája. Kapcsolatunk javulóban van. Azonban oda kell hatni, hogy a bUrokrntÉsmua megszűnjön. A Minisztérium vezetőinek támaszkodniuk kell | £ az Egyetem tanácsára, professzoraira. Nem váltja ki tanáraink örömét, hogy fiatal előadók, akik még a tanító ványaik voltak, instruálják őket. A Kongresszus nagy feladatokat ró egyetemünkre. Növelni I í kell az ideológiai viták számát, a legkülönbözőbb szaktárgyakkal kapcsolatban. Ez nem egyszerűen a tanszékek feladata, itt segítséget nyújthatnak pártazerveink is, azáltal, hogy megbea élik, az elvi kérdéseket. Megemlékezek arról la, hogy bár vezető professzoraink sok tekintetben közelebb kerültek Pártunkhoz, azonban a közeledés bizonyos ponton megállt. Tudósaink nem lépnek a Pártba, éo nemcsak, hogy nem kezdeményeznek, de az ilyen irányú kezdeménye zést sem veszik igénybe. Mi ls hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy azokat az elvi kérdéseket tisztázzuk, smelyek az értelmiségnek a ozooi- I alizmusban való szerepével függnek össze. Komoly hibákat követtünk el, amikor oktatóink egy részének megnyerését elvtelen udvarlás formájában kíséreltük meg, de akkor is, amikor nyomást gyakoroltunk rájuk. Jókkal könnyebben tudnánk professzorainkat raegt yozni arról, hogy milyon fontos helyük van a szoc. pitémében, ha ezt nemcsak az egyetem vezetésű részéről, hanem az állami- és pártozervek részéről is éreznék. El kell beszélgetni velük. Már ezen a téren van is bizonyos Javulás. Káderraunkánkbian igyekszünk fokozottabban figyelemmel kísérni oktatéink fejlődését, munkájukat, amely számos más tényezőtől if függ, mint a származás. Függ annak a nevelő munkának a sikerétől, amelyet nekünk el kell végeznünk. Mert ezek a professzorok is aktív nevelő munkára vannak hivatva, rájuk bízzuk fiatalabb oktatóink nevelését, és igy szükséges, hogy bennük megbízzunk. Még a tájékoztatás kérdéséről beszélek. Oktatóink és hallgatóink hangulata a Kongr. után fellendült, fokozódott az őszinteség, és bátrabban vetették fel problémáikat. Ez az őszinteség azonban ismét bizonyos közönybe kezd fulladni. Az eredményeket amelyeket elértünk, visszaesés fenyegeti. Elégedetlenség mutatkozik aziránt, hogy nem kapunk a belpolitikai fontos kérdésekben részletes tájékoztatást. A törvényesség megsértésével kapcsolatban foglalkoztatják hallgatóinkat, ezzel kapcsolatban felvetőik a politikai felelősségnek a kérdése, amire felvilágosítás hiányában sem tudnak a párt szervek választ adni. ( Hogy egészséges mederbe tartsuk a kritika megélénkülését, megfelelő agitációs érvekkel kell rendAlir<*«»;tnir _ A . ___________
