Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság III. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Aktíva értekezletek jegyzőkönyvei, 1955 (HU BFL XXXV.98.a/5)
1955-02-17
n n-T)~ Goit elvt árs Óbudai Hajógyár. Kedves Elvtárs aki Én. minden hiányosságok és hibák ellenére megvagyok győződve arról, hogy a mi fiataljaink épp úgy mint a termelésben, a béke megvédésében is bármilyen körülmények között megállják a helyüket. De emellett azonban kell egy két kérdéssel foglalkozni az ifljuság nevelésével kapcsolatban. Tudjuk azt, hogy a 18- 22- év közötti fiatalok nincsenek azzal tisztába, hogy az előtte való nemzedék milyen nehéz körülmények között nőtt, fel, fiatalkorukban milyen nehéz volt. Ezt a mi fiataljaink nem tudják. Ha az idősebbek el is mesélik fiatalkori élményeiket, ez nem elég arra, hogy megértsék. Nagy segítsége volna ennek megértetésére a film, az irodalom. Az ifjúsági szépirodalom nem foglalkozik eléggé ezzel a kérdéssel. Vagy nincs pl. olyan magyar filmjeink, mint a szovjet Tanitónő -cimü filmjátek, ahol megmutatják, hogy egy szegény parasztból vagy munkásból milyen küzdelem árán lehet mérnök, vagy tanító. Nálunk ez hiányzik. Nincsenek olyan ozépirodalmi könyveink ami rámutasson arra, hogy mit jelent ma fiatalnak lenni, mennyivel más, mennyivel szebb a fiatalok élete. Nincs ami rámutasson, hogy milyen áldozatokra volt szükség, hogy ezt a gondtalan fiatalságot biztosítani tudja. Ma olyan természetesnek veszik, hogy valamelyik fiatal katonatiszt lehet, mérnöknek, technikusnak tanuljon. Könnyen veszik, éppen ezért nem is becsülik ezt meg eléggé. Nem látják azt, hogy az egész társadalomnak az erőlködése az erőfeszítése benne van, hogy nyugadtan tanuljanak a fiatalok, hogy építhessék « szebb, gondtalanabb jövőt. Persze a fiatalság zöme kezdi ezt felismerni, de nekünk el kell érni,hogy ezt minden fiatal megértse. A fiatalság nem eléggé tudja sZQrvezni önmagát. A Hajógyári Disz-bizott?ág pl. a kerületben a legjobb Dísz-szervezetek közé tartozik, mégsincs elég tekintélye az alap3zervi disz-titkároknak. Ha valamit el kell intézni a fiataloknak, inkább mennek a párttitkárhoz, az ÜB elnökhöz, vagy a vállalat igazgatóhoz. Néha azt gondolják a fiatalok, hogy túl nagy a követelménye* amit eléje állitnak. Néha az idősebbek előtt sincs meg eléggé a „ekintélye a liataloknak. Ez azért van, mert ha pl. egy fontosabb, vagy nehezebb munkát kell elvégezni, mindjárt arra gondolnak, hogy milyen lesz a jutalmazás. Erről le kell szoktatni fiataljainkat. Igaz az, hogy mind nagyobb és nagyobb követelményeket kell állítani a fiatalság elé. De jó es helyes lenne az, ha a fiatalok m guk kutatnának az után, hogy milyen rendkívüli feladatot oldjanak meg, ami kiemeli őket, és ne várnák azt, hogy a vállalat vezetőség igyekezzen számukra olyan feladatot kitalálni, Ezzel elősegítenék a fiatalok önállóságát. Persze, ehhez szükséges a vállalatvezetőség segítsége is. Ha ilyen formában fogunk foglalkozni a íiatalokkal, akkor sokkal önálóbbak lesznek, és a rájuk bízott feladatokat sokkal jobban fogják tudni végrehajtani. Mi is igyekszünk igy nevelni az üzemünkben a fiatalokat. •/* I __________ú _____________
