Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság II. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1949 (HU BFL XXXV.97.a/3)
1949-10-11 / Pesthidegkút
****** r a.rt/A "1 Magyar Dolgozók Pártja 1 ©“"""1 B Pesthidegkuti Szervezete. | */•••'•"’*'‘■"-j j I afeí#^ 1949 MOV. L TqaTOsfo ■- -i J egyző könyv ,b$r I /btó Felvétetett a Magyar Dolgozók Pártja pesthidegkuti Pártbizottságának 1949 évi október hó 11-én megtartott ülésén. Jelen vannak: Tóth Lajos, Oszter Lajos, Karai Dezső, miszlai Sándor, Both Miklós, viczkó Mihály, Dr. Tóth Antal, Ilovszky Imréné, Igazoltan távol: Tarosai Gyula., Perge János elvtársak. A mai P.B. ülés napirendi pontjai. 1./ Titkári beszámoló. Előadó: Tóth Lajos elvtárs. 2./ Bejelentések. A Sztálini munkaversennyel kapcsolatban a kezdeményezés csak atokor egészséges, ha az alulról indul el. Hiba az, hogy sok esetben a munkaverseny kezdeményezői előbb iárnak, mint maga to a Pártbizottság. Az azt jelenti, hogy a Pártbizottságok nem tudnak egy átfogó politikai és gazdasági irányítást adni a munkaversenyek alapjának. Másodszor: magának a Pártbizottságoknak kell elsősorban a munkaversenyben elöl járni. E szempontból három főkérdésről kell tárgyalni. Először a Sztálini munkaverseny politikai jelentőségéről, másodszor a munkaverseny kiszélesítése a tömegek fele, harmadszor a valóságos teljesítményekről. Ami annyit jelent, hugy a dolgozók száró nyalják túl az eddigi teljesítményeket, de ugy, hogy ezt minden esetben a dolgozók maguk határoznák meg es dolgozzák ki mit tudnak elvégezni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a Pártbizottságok vagy éppen az üzemi bizottságok a munkaversenyeket irodából irányították. Ezek az intézkedések bürokratikusak és felülről iövo intézkedések. Hiányzik az, hogy a dolgozókkal tárgyaljak meg a versenyt és azt konkrétizálják. Még nem figyeltünk fel eléggé az egy emberre, annak munkájára es az agitátorok jó kiképzésére, ami alapiát teremti meg az egyéni munkaversenyeknek. Még máig sem értet lük meg Rákosi elvtars figyelmeztetését a jó szakember kidomboritását ami nélkülözhetetlen az egyéni munkaverseny szempontjából. Az első ponthoz először a rossz politikai munka eredménytelenne teszi az egyéni munkaversenyek kiszélesítését. Nem szabad elhanyagolni az egyéni felvilágosításokat a fősulynak főkppen ee zen kell lennie. Meg kell magyarázni, mit jelent az egyéni munkaverseny úgy politikailag mint gazdaságilag az egész dolgozó népünk szempontjából és mit jelent az magára a versenyzőn#’ .nézve. Ehez szükséges a felvilágositó mu:;ka a Szovjet tapasztalatuk tanulmányozása, hogy egészséges egyéni mUmKaverseny löjjöi? létre, második ponthoz funkcionáriusainkat és tagjainkat fel kell világosítani és meg kell nevelni az egyéni munkaverseny szempontjaiból. Tagjainknak kell az utat mutatni a tömegek felé. Nem lehet jó agitátor az aki nem geszi ki részét az egyéni munkaversenybői, mely viszás helyzetet teremt Solitikai szempontból a pártonkivüli tömegek és tagjaink között armadik ponthoz. Munkánkat a tömegek mozgósítására és ellenőrzésére kell fordítani, de ugy, hogy személy szerint magáhal a dolgozóval kell átbdszélnl a munkaverseny feltétjeit. Szükséges az, hogy faliújságon keresztül n pszerüsitjük az egyéni jó versenyzőket. A verseny elbírálásánál vigyázni kell a jól I ölvégzett minőségi munkára I tí .
