Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság I. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1954 (HU BFL XXXV.96.a/2)

1954-04-27

F7 ~I

| . teti a kormány életszínvonal emelésére irányuló politikáját. E

I hatalmas összegű, jogtalan kifizetésnek egyik,qka a bérezéseknél

I és juttatásoknál megnyilvánuló bizonyos zmüá és liberó*

Üzmu3. Persze nem is kell mondán mm, hogy mmöeÁt ■ kitünően felhasználja az ellenség. Ez az opportunizmus sémiiben séta különböző attól, ami a mezőgazdaságban nyilvánul meg, mikor tehetetlenek a I kulákok követeléseivel szemben egyes helyeken. Azok akik bércsalá-I sokat követtek el, csak egyes munkások anyagi helyzetét javították

I abonban globálisan tekintve súlyos károkat dolgoztak a népgazdaság.

nak. Tekintettel kell lenni azonban a nemzetközi viszonyokra is.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a nemzetközi helyzet enyhülése közben egyes erők igyekeznek az ellentéteket még jobban fokozni.

I így tehát nekünk hazánk erősítésének kérdésében xb továbbra is ha[ talmas feladataink vannak. Ezeket a kérdéseket kell megmagyarázni

| , a dolgozóknak, hogy tisztábban lássák a kérdéseket. Egyetértek

[ azhal a javaslattal, hogy azok a vállalatok, amelyek íe vannak maradva intézkedési terveket dolgozzanak ki. Itt feltétlenül szükséges, hogy ez intézkedési tervek végrehajtásának középpontjában a kommunisták álljanak.

Petró József: Az építőipari kérdéséhez én is szeretnék hozzászólni, mivel

erTTs ilyen területen dolgozom. Először is kijelentem, hogy éle- • sen szembe kell szállnom Csaba elvtárssal. Hozzászólásában 30k volt a fele lötlenség és a hozzá nem értés. Van abba igaza, amikor a munkásszállások kérdéséről beszél. A dolgozó jó szociális hely- I zete feltétlenül növeli a termelési kedvet. Nézzük meg azonban a

dolog másik oldalát is. Mert hogyan tudja Csaba elvtárs a tervteljesitést végrehajtani, ha eleve lehetet lennék tartja a létszámra hivatkozva annak teljesítését. Az Építésügyi Minisztérium amikor a Vállalatoknak kiadja a tervet az minden esetben feszitett. És éppen a vállalatoknak a kötelessége, hogy megkeresse azokat a lehetőségeket és intézkedéseket, amivel eleget tud tenni kötelezett- I ségének. Ha Csaba elvtárs hibákat látott miért nem vetette már

j ezt fel korábban a vállalat vezetői felé. A béralaptullépés kérdésében szembe kell helyezkednem Müller és Csaba elvtársakkal. Helytelenül látják az egyes dolgokat. Amikor a téli időszak beállott, a táliesités valóban nem volt meg, .de lehetősége volt a vállalatnak arrafcagy, hogy azokat fokozatosan és ütemesen végrehajtsa. Ez azonban nem törtért meg és igy a dolgozók legnagyobb része a szél- I lásokon volt 5o fi-oa készenléti bérrel. A vállalat elmulasztotta

a fűtőanyagról való gondoskodást és igy nem tudta folytatni a I munkát, noha megállapodtunk abban, hogy a téli időszakban a belső

I rabitzmunkákat fogják elkészíteni. Vasvári «lvtárs kérdésében sem

értek egyet, mert hiába van a fejében sok minden az nem jelent pénzt a vállalatnak, mivel fizetni osak arra fizetünk, amely sza| bályszerűen Írásba lett foglalva, vagy be lett naplózva. Helytelen volt az is, hogy a vállalat átszervezésénél maga az igazgató ! és a főmérnök sem törődött különösebben a kérdéssel és igy ezek-I ben a napokban úgy nézett ki a vállalat mint valami siralomház és

j a dolgozóknak nem volt kedvük dolgozni, mivel nem tudták mi lesz

velük. Baj van azonban az anyagtakarékosaággal xm és az anyagszállítással is. Az anyagokat sokszor gondatlanul csak leszórják és I igy igen sok a szét repedt cementeszsák és a törött tégla. A Palota

| terén igen sok értékes faanyag hever szerteszéjjel és indul korhadásnak, noha tudjuk, hogy ezért drága pénzt ad ki államunk. Véle[ ményem szerint ezek azok a problémák, amelyeket a vállalatnak feltétlenül meg kell oldani, ha tar1 vét teljesíteni akarja.

í Va.ltai leiosné: Vállalatunk lemaradásának egyik oka valóban azok az ob*jek] tiv nehézségek voltak, amelyek az elvtársak már korábban felsorol-I f