Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XXI. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.26.a/1)
1985-02-23
HB tandó gazdaságpolitikában, oktatáspolitikában. S mi, pedagó- HH K| gusok, amikor összegyűltjük gondjainkat, nem ülünk karbatett 1111 ^H kézzel várni a segítséget. Saját berkeinken belül elmondtuk H»j azt is, hogyan próbálkozzunk leküzdeni nehézségeinket. Azt is ^ Ilii Bféi megfogalmaztuk, hogy a nivósabb tudás biztosítása: a magatartás, H| H m a gondolkodásmód alakítása a legfőbb feladatunk. 3 ezeknek Ilii Wmt nyugadtabb körülmények között próbálunk meg minden tőlünk^tel- BB hetot megtenni, ha érezzük, hogy a társadalom segitokeszségét ^B Hl fokozni felszólít az Irányelv, mikor kimondja: a közoktatás ^B HP javításának feladatait és feltételeit társadalmi - gazdasági H MM program keretében kell meghatározni. A pedagóguspálya társadul- ■ ■By mi megbecsülésének növelésével is elő kell segiteni a pedagógus— IKfl hiány megszüntetését. ^B BQh Abban a reményben mondtam el én itt most szoritó gondjainkat,^ ■Kj hogy az újonnan megválasztandó pártbizottság tagjainak és a tar- i^B ^B s a dalmi szerveknek segitő támogatását megnyerjem a pedagógusok ^B Hl számára. Hisz amit nekünk nyújtanak támogatást, gyermekeikben ^B H térül meg. Ha mi nivósabban tudunk alapokat leralcni, szakmai ^ ^B (P felkészítést végezni, sőt, a gazdaság nélkülözhetetlen alapját, 9B Hl a tudományt támogatni, akkor az ország és azon belül szükebb ^B ■B hazánk, kerületünk dolgozóinak életszinvonala emeléséhez is ^B hozzájárulunk. ^B H| Mindaddig azonban hiába beszélünk az alkotómunka elismeréséről, ^B a tehetségek kibontakoztatásának szükségességéről, a tudomány ^B H fontosságáról, amig alapvetően nem oldottuk meg azt a kérdést, |H hogy nagyobb anyagi erőket invesztáljunk a látszólag nem anyagi ^B javakíst '.' termelő ágazatba: az oktatásba, a tudományos kutatá- fiB sokba. » Biztosan olvasták többen a Gyarmati István Állami dijas akadé^B mi kuss al készült interjút a Természet Világa c. lapban. Amig _ |H olyan pesszimistán kell nézzen az élete müvére egy tudós, addig Hl társadalmunk haladását késleltető meg nem értésről van szó. ^ Hl S feltételezem, Berend T. Iván cikke, a Valóság g. lap januári |H |B|| ^ számában, sem kerülte el a figyelmüket. B| HH 40 éves történelmünk eredményeit vizsgálja olyan történeti vi- BB HK szonyitásban, amivel igyekszik mindenféle szubjektív véleménytől HB Hl megtisztítva bemutatni, mit jelent Magyaroszág számára az a 4^ év. ^H S mivel anyagi kérdésekre hivatkoztam az előbb, ebből a cikkjj^B ^H bői azt a gazdasági élétünkre vonatkozó, közgazdász megállapi- M ^H tást kell kiemelnem, amely komoly leckét ad fel nekünk párttá- |B ^H goknak, ugyanis azt mondja: ^B BH "Amennyire lehet és kell vitatni útkereső megoldásaink egyik ^B ^H vagy másik mellékhatását vagy akár általános alkalmazhatóságát, ^B ^H annyira fontos hangsúlyozni, hogy helytállási, előrehaladási HB ^H lehetőségeink a reformfolyamat függvényei. E folyamat megtorpa- |H ^H nása már korábban is éreztette súlyos hatását. Esetleges lefe^B ^H keződése nemcsak az uj utak meglelését,^ de nehezen kiharcolt ^B ^H eredményeink nem kis részének összeomlását is okozhatná".Es igaz- H ^^B nak érezhetjük befejező mondatát, amivel és is zárom mondanivaló- WM HB mát: "jókora és jórészt töretlen, kitaposatlan utat kell még meg- ^B ^H tenni, hogy az e négy évtized során namzeti történelmünkben meg- ^B ^H indult átalakulás kiteljesedjen." ^B H H
