Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1957 (HU BFL XXXV.25.a/4)
1957-09-20
(J<lf TiKipi * ** | I t - 5 -> Az nlepszervezetökben mindenütt kiépítettük a pártbizalai hálózatot, a pa.r tcsoportokat igyekeztünk műszakonként és üzemenként a legmegfelelőbben kialakítani, ózonban ez idáig n kikészítő alapszervet kivéve a pártbizalniak rendszeres irányítása nem folyik. Nem kapnak a tagság politikai neveléséhez feladatokat. Eddig a tagsági bélyeg árusítása volt a főfeladatuk és ezt jól végezték. A tagság nevelésébe, aktivizálásába non folynak bele. Ezideáig sem az üzerii pártbizot te ág, sem az alapszervi vezetőségek ilyen irányú segítséget nem adtak. Ezen a. helyzeten pedig sürgősen kell változtatnunk, mert komoly hibák vannak a párttagság fegyelme, aktivitása és kiállása terén. 4 tagság még felelőség teljesen nem folyik bele az alap^ szervezetek politikájának kialakításába. Iáig az .loő időkben, amikor az ellenség élesen támadott, a tagság taggyűléseken igen harcos volt, éleden reagált a különböző megnyilvánulásokra, most, amikor konszoli^álodott a helyzet, az ellenség illegalitásba szorult, napi szívós pártépitő és felvilágosi tő munkára volna szükség, csökkent az aktivitás. Ennek okát a következőkkel magyarázzák: A párttagság V része több megtorló intézkedést várt az ellenforradalomban tevékenykedőkkel szemben /Keresztes, Hankó, Vásári, stb./, úgy látják, hogy részükre elég jutalom az is, hogy nincsenek letartóztatva, mi pedig dédelgetjük őket. Hasonló példákat vetnek fel az államapparátusban, különösen ? minisztériumokban meglévő személyekkel kapcsolatban. Ez a hang különösen azoknak az elvtársaknak a részéről erősebb, akiket szeméiyütbon is sérelem ért. A másik magyarázat az, hogy v. tagszervezés vége felé bekerültök a pártba nem odavaló emberek, ■'.kik nem meggyőződésből hanem munkakörük biztosításáért kérték átigazolásukat. Ezek is növelik a passzív párttagok számát. A párttagságunk jórcszc pedig bátortalan. Megpróbálják áttörni a politikai tartózkodást, amikor nem sikerül, elvesztik önbizalmukat. Ezek a kommunisták nehezen találják meg helyüket az üzem politikai életének kialakításában, nem tudnak bízni az emberek őszinteségében. Párttagjaink húzódoznak az értekezletektől is. Elég nagy ellenállásba ütközik az alapszórazctökben a pártcsoport értekezletek meghonosítása. A pártvezetőségek is bátortalanok. Nem nyúlnak a nyilvános bírálat fegyveréhez, bizonytalanok abban, hogy előbbre viszi c ez a munkát, vagy nem okoz-o további clk^dvetlenedóst, mivel az elvtársak nagyon érzékenyek. Pedig a nyílt, eleven, konkrét bírálat hiánya pártmunkánk clszüküléaéhez vezet. Sokat kell javítanunk a pártakti« b---- -J
