Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.25.a/1)
1989-09-29
Valóban nehéz ma újat mondani úgy érzem, egyrészt azért, mert aki figyelemmel kiséri a sajtót, a tv-t, a rádiót az nemhogy újat nem hall sokszor, hanem egyszerűen nehéz eligazodni abban, amit hallunk, és félre lehet érteni dolgokat. Nagyon fontos kérdések vannak napirenden és én azt hiszem minden kérdéssel foglalkozik a sajtó és amivel kell. Mi azonban azt érezzük - és engedjék meg hivatkozzak arra, hogy honnan vagyok, tehát egy vállalatot képviselek - hogy a politikai intézményrendszer reformja, ma valahogy nagyobb hangsúlyt kap, mint ahogy az szükséges lenne és a gazdasági problémák megoldása viszont háttérbe kerül. Az országos pártértekezlet is azt az állásfoglalást fogalmazta meg, hogy ezt a kettőt összhangban kell csinálni. A kormányzat is azt hirdeti most, hogy a vállalatoknak világszínvonalon kellene termelni, úgy kellene értékesíteni, termékszerkezetüket korszerűsíteni, és adott esetben struktúrát váltani. Mi a valóság? Mit érzünk mi? Azt, hogy a fejlesztéshez nincs elegendő pénz, az elvonások az állam részéről irreálisak és a bankkamatok környörtelenül növekednek a vállalatuk terheit meghaladóan. Úgy érezzük a vállalatoknál, hogy a becsületes munkával ma nem lehet megélni. A politikai reformokhoz - hogyha itt a gazdaságpolitikát akarnám előtérbe helyezni - akkor mindenképpen itt kell megteremtenünk az alapot arra, hogy a politikában is lépni tudjunk. A vállalatunk dolgozói nevében szeretném elmondani azt, amikor a sztrájkról, a lehetőségekről beszélünk, ezek a dolgozók dolgozni akarnak, érezni akarják azt, hogy amit megtermelnek annak haszna van, és ezt hasznosítani akarják saját életükben. Bennünket és az egyszerű embereket is irritálja az, ami a népgazdasági szinten pazarlásként végbemegy, irritálja a hatalommal való visszaélés és a múltban szerzett jogokra és kiváltságokra való hivatkozás. Néhány gondolatban két témában szeretnék az állásfoglalásban foglaltakhoz hozzászólni, és itt mondanám, hogy megerősítem az előttem szólókat. Az egyik az, hogy a reform rövid távon nem mindenkinek jó, fontos tisztázni és tudatosítani, hogy kinek igen, mert ők természetes szövetségeseink. Itt egy logikai bukvencet érzek, megmondom miért: akinek a reform mai hatása jó az nem speciál nem szövetségesem és azt hiszem sokunknak nem, mert az, hogy az áremelkedés ténykérdés, hogy a támogatások leépítése ténykérdés, a munkanélküliség már nem a küszöbön van, hanem gyakorlat, valóság és az inflálódás mértéke, ez én azt hiszem senkinek nem lehet jó. Akinek ma még is jó és ebből profitálni tud, az érzésem szerint nem becsületes utón szerzi meg ami van neki. Ezzel a negatívumokkal kapcsolatban utalni szeretnék arra, - beszélünk arról is , - hogy egy szociális védőháló kifeszitése a terv, ha ezt nem tudnánk ez a háló létezik, ez ki van feszitve, de olyan lyukak vannak rajta, hogy egyenlőre mindenki átesik rajta. A másik, ami az állásfoglaláshoz kapcsolódik az a fiatalok helyzete, mégpedig az a mondat, hogy a korábbi struktúrákban teljesen reménytelennek tekinthette a jövőjét a fiatalság, nem tudom mi az a korábbi struktúra, mert ha néhány évet visszatekintünk, csak addig, amig volt ugye állami lakásépitési prográm, volt tanácsi lakásépités, és ha a fiatalok gyerekeket vállaltak, akkor néhány éven belül lakáshoz is juthattak, ezzel szemben ma ugye nincs lakásépitési program, vagy csak minimális, ha egy fiatal lakáshoz akar jutni, olyan összeget kell letenni amit képtelen egész életében összehozni, vagy csak a beugrót, és gyereket vállalni ma, létminimum alá kerül az a család. A fiataloknak ezeket a gondjait mi érezzük, ez megnyilvánul a pártépitési lehetőségben is. A fiatalokkal lehet beszélgetni arról, hogy akarnak- e párttagok lenni, ill. vallják- e azt, amit mi vallunk, de az érveik során rögtön azok a gondjaik jönnek elő, ami az egyszerű emberi megélhetéseket jelentik. ifS | ./.I ------JJ IIIHOO " • ...W»| '
