Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.25.a/1)
1989-09-29
f ^... IW* Más: érdekes és megfontolandó kérdés az, hogy lehet- e szűkíteni a párttagság létszámát úgy, hogy csak az igazán közéleti ember maradjon tag. Mivel - valljuk be - a párttagság jelentős része ma nem közéleti, a szónak abban az értelmében, ahogy az állásfoglalás-tervezet megkívánja, szembe kellene néznünk egy komoly létszámcsökkenéssel. Ezt nyilván nem birja ki a párt ebben a helyzetben. Akit már egyszer felvettünk, egyszer alkalmasnak találtunk, azt most ne bocsássuk el. Inkább kapjanak ezen emberek olyan feladatokat, amik szemmel látható, konkrét eredményeket hoznak, amelyekben lehet bizni, amiknek van értelmük, és amik szinten automatikusan közéletivé teszik az embert. Ne feledjük, hogy ez a párt hosszú ideig nem törekedett arra, hogy i az egyszerű párttag, a mai értelemben használt közéletiséggel éljen, hogy azt gyakorolja. Egyébként is, aki hosszan nem ért egyet a párt korszerűsödő politikájával, az úgyis kilép saját maga, ha végül is egyedül marad. Ha meg nem, akkor sem fogja hátráltatni a munkánkat. Tisztelt értekezlet! Egy újabb kérdés: kire gondoltak az állásfoglalás tervezet készitői akkor, amikor "8 órás párttagokról" Írtak? Ki dolgozik itt a jelenlevők között napi 8 órát? Persze, hogy költői a kérdés, ma Magyarországon már mindenki többet dolgozik 8 óránál. Hol van már az ideológiában megfogalmazott 3x8 órás napfelosztás, amikor ugyanis 8 órát dolgozunk, 8 órát szórakozunk, aztán 8 órát pihenünk. Éppen ezért félek attól, hogy habár fontosnak tartom a lakóhelyi pártszervezetek létrehozását, van- e ember, aki ezt a munkát elvégezze?_ Mert e munkát csak és kizárólag önként lehet elvállalni, ugyanakkor a párttagok sokszor húzzák el a szájukat, hacsak egy esti alapszervezeti taggyűlésről van szó. Nem is lehet csodálkozni, rosszak a tapasztalataik. Én csak a pedagógusok véleményét tudom tolmácsolni: legtöbbjük nem képes felvállalni az uj feladatot, egyszerűen nincs energiája, mondhatom azt is, hogy nincs több bőre már. De nem is ez a feladata. A pedagógus párttag azzal tesz a legtöbbet, és ez elég, hogy nehéz körülmények között is, hivatástudattal neveli-oktatja a gyermeket, ha kell, még az elmúlt évek történelmét is. De nehogy valaki azt gondolja, hogy csak a történelemről van szó. Higyjék el József Attilát is nehéz ma már tanítani. Milyen politikai, gazdasági, társadalmi magyarázattal lássam el például a Favágó c. költemény ama sorát, hogy "Döntsd a tőkét, ne siránkozz"! Ma, amikor az az egyik legfontosabb, hogy a külföldi kapitalista tőke minél inkább beáramolják hazánkba. Sőt, ettől várjuk többek között a szocializmus felvirágzását. Szóval, ha egy párttag tanár, vagy ha párton kívüli is ezeket a problémákat képes meg-, ill. feloldani nap mint nap, akkor már kiváló munkát végzett pártunk számára. De hagy folytassam a gondolatsort tovább. Mi van akkor, ha egy történelem, vagy magyar tanár nem a mi pártunk tagja, hanem más párté vagy csoporté, akik némiképp másként látják múltbeli viszonyainkat? A pártértekezleti ügyrendben elfogadott idő, és a hozzászólónak még adott plusz idő is lejárt. A pártértekezlet nem járult hozzá a felszólalás tovább folytatásához. Tolnai elvtárs bejelentette, hogy Írásban benyújtja hozzászólásának további részét. Levezető elnök Somogyi et. jelezte, hogy erre mód és lehetőség van. [---?---J [ " 52 -
