Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.25.a/1)
1989-09-29
r n I - 46 -tartom a KB-t, nagyon fontosnak tartom a budapesti bizottságot, de a legfontosabb az az alapszervezet, ahol a munka eldől. És ne úgy irányítsanak bennünket, hogy elő van Írva "musszos témák", mert az elmúlt időszakban is azt mondtuk, hogy szabadság az alapszervezeteknek, a szó nemes és átvitt értelmében mondom, mégis mindig rendezvényünk az utóbbi félévben szinte elő van Írva, hogy most ezt a témát vitassátok meg, most azt a témát vitassátok meg. A szabadságot én úgy értelmezem, ha van mondanivalónk, ha van politikai véleményünk akkor azt mondjuk meg és kulcskérdés az alapszervezet, ha előre tudunk lépni, akkor hatalmon tudunk maradni, ha lesz programunk akkor azt meg tudjuk védeni. Köszönöm szépen. dr.Mérő József et. XX.kér.Népfront Biz. Tisztelt pártértekezlet. Köszönöm a meghívást, nem küldöttként, hanem meghívottként szeretnék néhány gondolatot elmondani. Számomra az első az, ami kellemes benyomást kellt, ez a puritán légkör. Nincs dekoráció, nincsenek jelszavak, egy iskola aulájában, közvetlenül a szőkébb kozmikus térség, itt Ady, Erdély, Budapest felszabadulása.. Ez egy jó dolog. Ez sok mindent kifejez, valamivel tudtunk szakítani és jobban érzem magamat, mint a Csiliben. Azt hiszem oldottabbak is vagyunk, bátrabban is beszélünk, s ez számomra különösképpen megnyugtató, mert ezen a plénumon nincs Tiszatáj-i probléma, másutt van, tudják. Nincs kéremszépen gettó ügyünk se, hála isten, a borsodiaknak ez is van. Úgy tudom, hogy nincsenek elrákosodott, görcsös problémák a párt és az állami vezetés között. Aztán még az is jó, és nagyon kellemes, hogy az erzsébeti áruházunkban még nem volt bombariadó. Hát ez a magyar valóság. Viszont az tény és való, hogy egy Szandtner et. által elmondott korrekt hangvételű, úgy általánosságban és egészében elfogadható beszámolót hallottunk a kiegészítésekkel. Lehet a dialógus vonatkozásában kiegészítéseket is tenni, kisebb-nagyobb stiláris megfogalmazásában, de alapjában és egészében véve számomra rendkívül szimpatikus. Szeretném hangsúlyozni azt, hogy valami formában jó lenne tudomásul venni, hogy ez a deffenziv állapot, amiben a párt van, ez felszámolást igényel, mert az átlagemberek, az erzsébetiek, akik között sokan vannak, akik a két világháború közötti időszakot is megélték, még a gyerekek is tudják, mást várnak. Valahogy az az érzése az embernek, hogy pár száz, vagy talán 1-2 ezer hangoskodó ember ma nagyobb teret kap, nagyobb hangsúlyt kap, mint mi, és mi mintha meg lennénk egy kicsit roppanva, ijedve, de valahogy ez a légkör nem kívánatos, még akkor is, amikor elég keményen jelentkező restvikciós politika révén kialakult egy adóhatalom, ami kétségtelenül megkérdőjelezi számomra, meg mások számára is, hogy most tulajdonképpen ennek az égisze alatt a politikát és a holnap Magyarországának az ügyeit ki intézi, mert én úgy hiszem, hogy nem ennek a hatalomnak kell meghatározni a jövőnket. Szükségszerű velejárója az életnek, de nem politikai hatalom. Innen kérem az illetékeseket, hogy súgják meg azoknak, akik úgy hiszik hogy ez a jó, hogy onnan diktálják a hatalmat, hogy ez nem jó. Az emberek bátorítást várnak. Nem hurrá hangulattal, hanem tényekkel, mert hogy más nem ismeri el a mi dolgainkat, az egy más kérdés. De nagyon emlékezetkiesésesnek és farkasvakságosnak kell lennie annak, aki nem látja meg ezt az iskolát, aki nem veszi észre a Délpesti Kórházat, aki nem tudja asszimilálni, hogy egy plurális térségben kialakult fővárosi peremkerület 30 év alatt urbánus térségű várossá nőtt. Hát az atya úristenit, már elnézést ezért a kifejezésért, tehát ennyire vakok vagyunk? Vagy nem tudjuk azt, hogy a két világháború Magyarországa itt is meg másutt is, meg Kónyba is meg megint másutt mi mindent rejtett? Ma kéremszépen van egy ilyen fajta nem előre és objektív nézés, hanem a partnak az egyik oldalán az értelmetlen szaggató kritika. L-------ü _. ___- ------. —- .— _- — * ■ - - - - - — - ---------— ---•— i
