Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1989 (HU BFL XXXV.25.a/1)
1989-09-29
n politikával és ha elfogadom, hogy a gazdaságot meghatározta a politika, akkor mit veszítettünk a politika úgymond tévelygésein. Azt hiszem, hogy a XX. század emberét nagy teljesítményekre hatalmi eszközökkel nem lehet kényszeriteni. Ez nemcsak az értelmiségre igaz, ez igaz ennek a századnak az embereire. Ezt az is alátámasztja, hogy a diktatúrák nem voltak teljesitőképesek. Valamennyi megbukott. Az idézett országban is akkor következett be, pl. Görögországban, a fejlődés, amikor a diktatúra megbukott. Hogy milyen diktatúrában éltünk eddig ebbe most hadd ne menjek bele. Gondolom, hogy ránk is vonatkozik, hogy ezen az utón, ezen a módon nem lehet továbbmenni. Én úgy gondolom, hogy a demokrácia a szükséges és nélkülözhetetlen. Itt a demokráciát hadd használjam jelző nélkül teljesen mindegy hogy melyikre gondolok. A demokráciát én úgy gondolom, nem tudtuk megvalósítani az MSZMP-n belül és egyedül azt hiszem nem is leszünk képesek. Ha pedig nem tudunk demokráciát teremteni, nem tudunk teljesíteni, nem tudunk minőséget produkálni, ez pedig a gazdaságunk további tönkremenetelét jelenti. Ezért úgy gondolom, hogy nemcsak engedni kell más pártok szerveződését, hanem segiteni is kell azokat, akik előrevihetik hazánk ügyét. A pártnak a szerepét és helyét a mai világban megítélésem szerint másképp kell felfogni, mint korábban. A dogmásitás, a világ bármely pontján teszik is mindenképpen hiba. Talán többen olvasták a világ 8 bűnét, amelyben a polgári demokráciák egyik legnagyobb bűne az, hogy gazdasági vonalon dogmatizálják az embereket, a keleteurópai országok legnagyobb bűne, hogy politikailag dogmatizálják az embereket. Én azt hiszem, hogy érdemes rajta elgondolkodni, mégha ezt a kérdéskört itt nem is lehet kifejteni. Megítélésem szerint a politikáról alkotott véleményünket csak a következő sorrend szerint lehet reálisan felépíteni. Először is emberek vagyunk, aztán európaiak vagyunk, aztán magyarok vagyunk és a következőkben vagyunk párttagok. Ezt a sorrendiséget a mai világhelyzetünkben tudomásul kell venni. Ez a gondolat szerencsére nyugaton is megfogalmazódik, de egyre inkább megfogalmazódik a Gorbacsov-féle elgondolásban is. Én úgy hiszen, hogy ettől tényleg nagyon nehéz megszabadulnunk, vagyis ezzel a gondolattal megbarátkoznunk, mert nem ebben a szellemben nőttünk fel. És hogyha ezt nem tesszük meg, akkor azt hiszem, hogy nem leszünk képesek korrekt politikai döntéseket hozni. Ennek a rendszernek a kiépülését, ennek a sorrendnek a megvalósítását tulajdonképpen a jogállamiság megteremtése döntően elősegítheti. A jogállamisághoz demokratizmus is kell, tolerancia is kell. A mindent tudás, a mindenhatóság nem vezet és nem vezethet eredményre. A jogállamiság legnagyobb változását úgy gondolom, hogy a társadalmi politikai életben kell, hogy jelentse, ahol a leginkább jellemző volt, főleg a társadalmi életben a jogfosztottság. Kevesebb demokráciát fog jelenteni a termelésben, ahova társadalmi jogfosztottság miatt a demokráciát a múltban áthelyeztük. Nem akarom azt mondani, hogy szószerint elfogadom azt, hogy a termelésben diktatúra van, de a termelésben rendnek, fegyelemnek kell lenni és sokkal kevesebb demokráciának, mint eddig jellemző volt, vagyis át kell a demokrácia jelentős részét helyezni a társadalomba. llgy gondolom, hogy ez a folyamat megindult, ezt nekünk támogatnunk kell. Meg kell változtatnunk a felfogásunkat a jogállamisággal összefüggésbe, egyáltalán a hatalomról is. A hatalom, miként a demokrácia sem szabad, hogy fétisizált dolog legyen, eszköznek kell tekinteni az emberek, a magyarság, az európaiság boldogulása terén. Ha ez másokkal jobban tudjuk tenni, másokkal együtt kell tenni. Ha ezt mások jobban teszik, mint mi, és másokra szavaznak ezt el kell tudnunk viselni és hatalmi eszközökkel ezzel szembe nem léphetünk fel. Felléphetünk viszont jobb programmal és ez lehet a válaszunk. Én azt javasolnám, akár itt egy 1 percesként is és ennyivel hosszabbodjon meg a hozzászólási időm az egyik felszólalásra. Ne tételezzünk fel rosszabbat embertársainkról sem, mint amire magunk képesek vagyunk. Én úgy hiszem, hogy ha ezt a gondolatot el tudjuk fogadni, akkor talán kevesebb indulattal szólunk és kevésbé i - » J i 34
