Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1985 (HU BFL XXXV.24.a/1)
1985
I \ Pártbizottságunk és pártszervezeteink a beszámolási időszakban fokozottabb intenzitással, a körülményekhez igazodni igyekvő, elméletileg is igényesebb politikai munkát végeztek. Korunk számos új kérdése, az újító szándékú hazai gyakorlati kezdeményezések egy részének marxista-leninista elméleti értelmezése olyan feladat, amelynek megoldásával nem ritkán adósok a társadalomtudományok is. A viták elől mégsem lehetett kitérni. Pártszervezeteink eltérő színvonalon, de egészében eredményesen teljesítették feladatukat: a politika fő kérdéseiben sikerült az egységet megőrizni, számos politikai és ideológiai kérdésben újra- és újra megteremteni. Pártbizottságunk a tömegpolitikai munkában ösztönözte a közgondolkodásban egy reálisabb szocializmus kép megalapozását. Az erőfeszítések ellenére látnunk kell, hogy a változó hely, ze t ben valamelyest csökkent a párttagságnak a környezetére gyakorolt hatása, megerősödött az individuális magatartás és életvitel. Ezzel együtt is változatlanul nagy tömegtámogatást kaptak a valóban értelmes és hasznos közcélú vagy humánus indíttatású akciók, amelyek sok más tényezővel együtt jelzik, hogy az emberek nagy többségének gondolkodásában meghatározóak a szocializmus alapelvei és értékei, amelyek megvalósításában készek részt vállalni. 2.) A munkások helyzete A kerületi hatáskörbe tartozó iparban foglalkoztatott munkások száma a fővárosi átlagnál gyorsabban, 5 év alatt közel 30 %-kal csökkent. A legnagyobb mérvű csökkenés a nagy ipari- és munkásmozgalmi hagyományokkal rendelkező Vörös Csillag Gépgyárban volt. Oelentős a csökkenés a textilruházati ágazat üzemeiben is. Ezzel egyidőben számottevő nagyságrendben foglalkoztatnak munkásokat a kerületben bejegyzett TSz melléküzemágak, szakcsoportok és kisvállalkozások. Közöttük a pártnak, kerületi társadalmi szervezeteknek gyakorlatilag nincsenek kapcsolatai. Ezekben a szervezetekben foglalkoztatottak száma meghaladja az 1500 főt. Az üzemi munkások mértékadó részének közérzete az utóbbi években romlott. Ebben az ismert és általános tényezőkön túl szerepet játszik az is, hogy a létszámcsökkenés minőségi romlással jár, nő a segédmunkások és betanított munkások aránya a jól képzett, munkájukban többnyire igényes szakmunkásokkal szemben. A munkások körében végzett vizsgálódásunk tapasztass, latai alapján mondhatjuk, hogy hátrányos összehasonlítást ma nem elsősorban a parasztsághoz, az értelmiséghez vagy az alkalmazotti réteghez viszonyítva tesznek. A nagyüzemi dolgozók inkább a kisvállalkozások, "szabadúszók" - szerintük társadalmilag kevésbé hasznos munkával esetleg anélkül - szerzett aránytalanul nagy jövedelmét kifogásolják. A negyven éven felülieknél erős a jelenlegi munkahelyükhöz, munkakörükhöz való ragaszkodás, az egyfajta változatlanság iránti igény. A társadalmi mobilitás szempontjából kedvezőtlen, hogy egyre kevesebben szeretnék, ha gyermekeik továbbtanulnának. A fiatalok körében a hagyományos munkáspályák vonzereje nagymértékűén csökkent. A pályakezdők olyan szakmákat igyekeznek kitanulni, amelyeket a másodlagos gazdaságban is eredményesen gyakorolhatnak. Oövőjüket elsősorban nem a nagyüzemi keretek között képzelik el. A munkaidőn túli többletjövedelem megszerzésének igénye erős, de formáinak megítélése vegyes. Az megállapítható, hogy a munkások fokozottabban igénylik a munka szerinti elosztás társadalmi szintű igazságos érvényesülését és 8 órai tisztességes munkával szeretnék a megélhetéshez szükséges jövedelmet megszerezni. A munkaidőn túl végzett munkát és az így megszerzett jövedelmet olyan lehetőségnek tekintik, amellyel elért fogyasztási színvonalukat, családjuk megszokott szükségleteit, esetleg gyermekük lakáshelyzetének megoldását tudják biztosítani. A munkaidő mértéktelen meghosszabbítását egyesek "önkizsákmányolásnak" nevezik. u — — — J i
