Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XIX. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.24.a/1)
1966-10-29
r ' i-„2« A javaslatok alapján küldöttértekezletünk meg is választotta ezeket az elvtársakat. M0st közel 3 év után sajnos el kell mondanunk, hogy pár kivételtől eltekintve nem sok köszönet volt munkájukban, sőt passzivitásukkal negatív irányban befolyás solták egyes pártonkivliliek munkáját is. Ezek az elvtársak még a negyedévenként Ülésező bizottságunkat sem tisztelték meg jelenlétükkel, természetesen nem mutattak jó példát, s igy többszőr hallottunk róluk elmarasztaló véleményeket, pártonkivüli aktíváinktól is. Ez nem mond ellent a beszámoló ama megállapításának, amely elismeri a tömegszerv zetekben dolgozó kommunisták aktivitásának növekedését, habár ez sem általános. Az a b j, hogy egyes párttagok túl sokat vállalnak a munkából, mások aránytalanul kovesébbet. Ez utóbbiak valahogy nem érzik, vagy értik meg e politikai munka jelentőségét, pedig a mozgalom a Párt helyes politikájának megfelelően, már nagyon régen túlnőtt a választásoknál kapott, esetenkénti szerepnél. Sajnos még akadnak olyanok akik nem látják tisztán, hogy a szocializmus teljes felépítése,- igaz, hogy elsődlegesen^- de nem kizárólag a párttagokra, vagy valamilyen politikai szervezethez tartozókra, hanem az egész népre hárul. Annak a hat millió /-n embernek, aki nem tartozik ilyen szervezetekhez szintén fórumot kell teremteni, hogy beleszólhasson az ország ügyeibe, aktiv részese lehessen mindannak, ami a társadalmi felemelkedést szolgálja. Nem a Népfrontnak van valami különleges politikája, hanem a Pártnak van népfrontpolitikája s éppen ezért;ennek megvalósításában, a párttagoknak is nagyobb számmal kellene résztvenniük. Helves lenne, ha a Pártszervezetek nagyobb figyelmet szentelnének, az ilyen megbízatások ellenőrzésére. Egyébként nincs tapasztalatunk arról, hogy az elmúlt időszakban az üzemi pártszervezetek, akárcsak egy párttagot is tudatosan, konkrét megbízatással küldtek volna a mozgalomba. Ez a tény utal arra, hogy a mozgalomban kifejtett politikai munka még nem vált általánosan raegb csiilt feladattá. Párttag aktivistáink zöme, semmiféle alapsservozettől nem kapott e munkára megbízatást, s csak a népfront-munka megbecsülése és azeretete késztette őket arra, hogy a mozgalomban végezzék munkájukat. Ezeknek az cjlvtársaknak többsége, vagy megközelíti, vagy már túlhaladja a nyugdíj korhatárát. Számuk viszonylag kevés, s mivel a mozgalomban végzett politikai munkát nőm minden alapszervozetnól ismerik el pértmunkának, természetesen nem is emelkedik megfelelően. Az üzemi pártszervezetek jelentős hányada azt a politikai munkát értékeli, melyet agy-agy párttag az üzemben végez, s ha előfordul, hogy ott dolgozó párttagok területi politikai munkára hivatkoznak, ezt nem megfelelően méltányolják. Mivel aás ilyen elviársak nőm tapasztalják munkájuk megbecsülését, többnek elmegy a kedve, ügy gondoljuk az a tény, hogy a mozgalom Üzemekben nem fejt ki politikai tevékenységet, nem zárja ki az ilyen megbizatáspk lehetőségét, hiszen kerületi politikai célékrél, a Párt politikájának megvalósításáról van szó. Tudjuk, hogy egyes párttagok erejüket meghaladó terjedelemben vállalnak társadalmi munkát s éppen ezért minden jóakaratuk ellenére som tudnak megbízatásaiknak eredményesen eleget tenni. Mennyivel egyszerűbb lenáo egy-egy akció, vagy állandó jellegű feladat' megoldása, ha ez a munka megoazlana, Egymást köpetik az újabb feladatok, s félő, hogy e problémánk fékezi további főjlőaésUxiket* 3íT 1 ÉJ ; I ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------inniJ
