Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1983 (HU BFL XXXV.23.a/4)
1983-02-03
itwmw - — •' 1 n r" § J ! I i t -8-i Ez az önmagában is jelentős szám minden kétkedőt meggyőzhetett a döntés helyességéről. Pozitív oldalai mellett nem hallgathatjuk el, hogy az ötnapos munkahét és a "rugi." számos nehézséget okozott és okoz ma is a párt és társadalmi szerveknek egyaránt. Csak a legfontosabb gondjainkat emlitve:- rendezvényeink /taggyűlések, termelési tanácskozások, brigádgyülés, ünnepség, oktatás/ munkaidő után tartan, dók. Ezr a gazdasági vezetés részéről teljesen jogos elvárás és erre párthatározat is van. A gondok ott kezdődnek, hogy kinek meddig tart a munkaideje, mert egyegy program szervezésénél mind a fizikai, mind az alkalmazotti állomány idejét igénybe vesszük. Ez az időpont rendszerint fél három, ami a fizikaiak számára elfogadható, de az alkalmazottaknak már legalább egy óra máskor ledolgozandó időt jelent. Átlag dolgozónál ez a szám havi 3 óra máskor ledolgozandó időt és legalább 6 óra tényleges szabadidő ráfordítást jelent. Nos, ha ehhez hozzá' vesszük a második részben már emlitett másodállást, kisvállalkozást, vagy háztájit /havi átlagban kb. 9o óra/ akkor rájövünk, hogy vagy nem leszünk képesek a jövőben társadalmi megbízatásainknak eleget tenni, vagy változtatni kell politikai munkánkban az évtizedes szokásokon. Sok a tennivaló a szemlélet formálásában is. Ennek hogyanját hosszú ideig még keresnünk kell.- Párttagjaink zömében tudomásul vették, hogy a politikai rendezvényeken való részvételüket le kell dolgozniuk, bár a látogatottság, aktivitás visszaesése érezhető. Említhetnénk a pártcsoportértekezletek és brigádgyülések számának ugrásszerű csökkenését. Pártszeminárium, taggyűlés, termelési tanácskozás a nehézségek ellenére jól szervezhető. Nem mondható el ez a szakszervezeti szemináriumokról, vállalati ünnepségekről, ahol a belső kényszer hiányához "a külső kényszer" sem társul. Idézőjeles a kényszer, hiszen egyetlen társadalmi megbízatás, vagy pártfunkció sem ér fabatkát sem, ha külső kényszer. Akkor mit állítsunk szembe a pénzhajszával és az oly sokszor hangoztatott törődés a családdal, aktív pihenés, stb. feszitő kérdéseivel. Az az ember, aki napi 9,órát ledolgozik, erre rátesz 2 óra társadalmi elfoglaltságot, vagy túlmunkát, 3 órája marad egyéni és családi életre, de ebben a közlekedés, a sorbanállás. az önképzés és a gyereknevelés is benne van. Ne csodáljuk hát, ha a^"leggyengébb láncszem" -nél próbál kitörni, passzív és közömbös lesz a közösségi életben, magábafordul, kispolgári szemléletűvé válik. Másik véglet, aki funkciót funkcióra halmoz, mindenütt helyt akar állni, feszültség - infarktus. A régi keretek feloldása nemcsak azért nehéz, mert egy nap változatlanul 2A órából áll, hanem azért is, mert a rohanás felszínessé tesz, elmélyült odafigyelést szinte sohasem eredményez. Jól előkészített, színes, érdekes munka és szórakoztató programokat adni lenne a cél, de erre sincs idő, mert akik ezt szervezhetnék, megalkothatnak azok vannak a leginkább agyonnyomva munkával. | *0 ! í.■
