Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Végrehajtó Bizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1964 (HU BFL XXXV.23.a/4)
1964-08-13
I i * -Józna elvtárs: Az értesülésem szerint úgy tudom, hogy a bontáai munkákkal le vannak maradva* Az elmaradt épületekre lehetne társadalmi munkát szervezni, annál is inkább, mivel a gyakorlat azt bizonyltja, hogy az ilyen munka ere 1- ményes. Ez a vállalatnak is segítséget nyújtana, azonkívül kerületi viszonylatban anyagi eszközök felszabaűitasát is jelentené,. Szükségét látom annak, hogy egynéhány épületet társadalmi munkával bontsanak le, és^az ősz folyamán a Tanács szervezzen társadalmi munkaerőt. Ez az építkezés olyan terület, ahol a kör időnként bezárulj A kormány intézkedést hozott a lakások fölemelésére, ugyanakkor az elvtársak különböző okokat hoznak föl a tervlemaradására. A külső szemlélő azt látja, hogy az építkezéseken nem munka folyik, hanem az emberek lézengenek. Mas munkaterületet nem jellemeznek igy, mint az építőipari munkával szemben a hangulat kialakult* A párttitkár elvtárs arra hivatkozik, hogy a vállalatuk egy főre jutó termelése magasabb, mint a többi vállalatnál. Ez arra_ /"""s enged következtetni, hogy talán menjünk vissza a_többi válla lat eredményéhez? Feltétlen szükséges az építőipar terén előbbre lépni, annál is inkább, mivel igen rossz közvélemény alakút ki* A külső szemlélő azt látja, hogy az elvtársak nem tesznek valami nagy erőfeszítést, mint ahogyan azt a lakásépítkezés megérdemelné. Ludvir elvtárs: A jó szakképzettséggel rendelkező kőművesek elmennek a vállalattól üzemekbe, mivel ott több a kereseti lehetőség. Meg kellene vizsgálni, hogy az üzemekben hány kőműves dolgozik, és az üzemi kőműves munkák ellátásához hány szakmunkásra van feltétlen szükség. Bizonyára több olyan munkaerő szabadulna fel, amit mi fel tudnánk használni. Ehhez kérjük a segítségét. Varadi elvtárs: Akik kint vagyunk a kivitelezésnél, látjuk, hogy milyen hangulat uralkodik a munkások között. Van olyan munkásunk, aki hat éve dolgozik a vállalatnál és csak 7 forintos munkabért kap, mig kint az üzemekben igen szép keresettel rendelkeznek. A megyei építőipari vállalatok is kérnek munkaerőt. Vidéken meg tudják keresni a 2.ooo forintot is, mig nálunk csak 17oo forintot. Talán tul-_ propagáltuk a létszámhiányt, és ma már nem tudunk semmi hatást elérni a dolgozok körében. Próbálunk valamiféle anyagi ösztönzést’eszközölni> szocialista brigádot szervezünk, pártszervezet segitségét kérjük*. A dolgozóknál átlagban elért teljesítmény 60 %• Sajnos van egy olyan szemlélet, hogy hét közben kipihenik magukat a munkahelyükön, elmennek vasárnap dolgozni, és megkeresik a 300-400 forintjukat egy nap. Egy kőműves átlagban 2.600 forintot keres. A legjobb szakmunkásainkat elküldjük művezető iskolába, s^ha visszajönnek, mint művezetők 2«loo forintot keresnek. Ebből az következik,, hogy vagy azok lesznek művezetők akik nem szeretnek dolgozni, vagy azok, akik fanatikusan szeretik a szakmájukat. Ilyen embereken múlik az építkezés középfokú vezetése*. Nem tudunk egyetlen területen sem egy törzsgár— dát kialakítani* Ezeket azért mondom el az elvtársaknak, hogy lássák milyen mérhetetlenül nehéz az emberekkel bánni. Ha az4 akarjuk, hogy a munkálatot befejezzék célprémiumot tüziink ki, s úgyszólván ők szabják meg a feltételeket . . ■**!«• •••*■■>>-'"•» £
