Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1988 (HU BFL XXXV.23.a/3)

1988-01-30

Ily remek fejek aki lenni akartam. j

p

‘

Senki sem lett az a családból, ami akart, ^ < *£ sí / ^SaK

Ne kezeld ánizzsai a -zsírt. még nagybátyám sem, aki egykor a híres ■’ ' V

{ömousoi mondás.) Muszka-dalt irta Sztrij váróban, felmutatva némi kreatív erőt. j / ’ft > ' . rC-Mm

.. Meglátogattam őt, akkor már csak sajtmesterkedeit, tf . ^ ‘ “ ' "t í '*j|

Milyen öntudata vart e q^. asztala tele volt sajtmintákkal és kukacokkal, /< A "W

kutturkatona-kanonoknak. Jg olt küzdött előtte egy egesz hadosztály kukac. / ' v?*5,

az óidőt, amelynek'— mondja — majdnem mártír ja lett, Nem, nem lett az ő sem. ' < | ■■ \- A-szószékén hogy taglalja! i' - j ' \ ^ ^

ív. 1 De én az lettem, ami mindig is lenni akartam, : \ / v ' . fyv

Minden misztika ellensége, milyen misztikus. a gyermekkori álmok s a valóság között itt semmi hézag:

\ D ' V/ ’ A-AA-'a ^ j

!

tVáía a fogalmak önálló lényekként írok: betűket tartok el s eltartanak engem a betűk. ' \ í . * w

cselekednek: \S\ /\ ■ *. L' AjS’SsA

nem ő, hanem az előresiető történelem tévedett, Közben egy s más, persze, módosult. Kivált a panteizmusom. \ ■ ‘ / -S ' V *®|

és nem ö — mint útirendész — okozott úti görcsöket, Leszoktattam magamat róla, szándékosan elsziirkitve a stílust. **\- - • ‘ K i t f.

hanem a fegyelmet áhító rendtudat. De az én panteista lélegzésem! ’ ; \ '' J-í *

A szürkeséggel én már játszhatom. » | ^ mf ' | 1

IVapy ésszerű, kitart az irracionálisán egyszerű S ez mennyire más. Ez bizony maga a siker. v /■. \ t : ,r?

halottmegvilágítás elve mellett: ; De hát kinek? Ha csak nekem magamnak, akkor is? V í í „ I

két gyertya fejtől — jobbról is balról is egy--, V %í *« I 1

így űz el megannyi tolakvó kisértetet. A ■ Pedig az ilyesmire mondják ám. hogy önazonosság, meg hogy . V A y

3-faf-r' fü? folytonosság a változásban. \ 1 CS;/\

S a jörő? Az más. Ránézvést nem tűr el felesleget. És hogy az ilyen szerencse nem mindennapi! ‘ \\ vA \ #

Nincs ott már gyertyája, csak egy. ' ' [. \ * \

' ám az jól lobog: készítve angyalfaggyúból, Af ’ •--* Elvonlak, néha ügy érzem, elvontak tőlem is ezt, azt, && ; = \ «

viharlámpadobozban ott ing egy semmibe tartó izekérrúdon. mint mindenkitől, aki teszi a dolgát és másra nem nagyon figyel. }_• %.”»•*'**«& ' "" '

, Valószínűleg történt néhány hanyagság ellenem, r i j

Eképp lett karcsú és komplett. amiből később még keserv is lehet. R-, -Hogy igy minden mennyire szellem! Később, de nem most! K ^4

Az ember, látva ezt alkotni szinte restell: Meg aztán némi elvevés hozzá is tartozott a költői imágóhoz : \V \i.' h '%

ha költőt porondtól csak egyszer is majdnem elütött. furcsa lett volna, ha épp engem kímélnek. . \\\ v|4 '

r bánja, miért nem volt hősibb magához kitartóbb türelemmel, gr

arathatván most sok babért. Hogy megránt-e minket a siker? Hát én azt honnan tudnám! •: l V. jíf í-í~ v tA

Érmés érdem itt semmi. ; ' «S& y, j !

És igaz is: Nem fognak cipelni a gyászkocsim előtt mint elárvult kisdedet i .'A' j I '£ \ *

( » Mi akik — mert hajózni muszáj — csillagos díszparnát, temetéskor. \ -■ Sfe %{imbolygunk annyi betemetett hullámút és hullámsir felett, S hogy jó-e, vegy rossz-e ez: ki mondja meg? : : ípJj ja l •"

> « kiknek radarján jelennek ilyen meg olyan rendetlen képek, f; —i / '

ily remek fejektől, aj-jaj, hol vagyunk! . Mindenesetre túra volna, ha egy napon ott találnám magam í / ' '■

.. . a Fényes Kaszt lakomáján. i A® (i fi '

Mindent Összevetve ^Tgv tudom- valami varázslat törne meg, egy hathatós -fr f-l' ti. fs"

inger tűnne el: ^ ’ I # ~

Mindent összevetve, én nem tudom, mi a sikeresség. ott állnék érckapu nélkül, balog Botond, i . , • 1 I " i*

Mindent összevetve, önök egy kissé eltévedtek. vagy a nagy-hiány nélkül, a teli világban, szerepét vesztett / *k'M

Kérdezzék meg inkább odébb a péket, Tantalosz. 1 ? ,,

vagy a kertészt még odébb, hátha ők tudják. úk ^

Még az ifjúi években írtam: „Hagyjanak engem!” — Rjc- iJím pí

Ez nem elzárkózás. Én csakugyan nem tudom, mi az, meg is kaptam érte a magamét. A savanyú neki a szőlő g $&0 » *1 Í

hogy voltam-e sikeres és hogy a famíliából ki ért el sikert. közhelye ellenem, bevált. /

| Pedig odatettem a végére azt is: „Csakhogy én sikeres vagyok!” - 1

I Egyik nagyapámról, aki. erdős volt, azt mondták sokan, fírm • jSe 'j'

I hogy szerencsés, vagyis sikeres. „Csakhogy én!” Igaz lett ez? fSt WZ'#' X

I Volt állása a legnehezebb időkben is és szerették, állítólag a nők. Tjti ,, a

De mást is hallottam: hogy sajnos nem volt igazán szerencséje, Vagyis menjenek csak át a szomszédba. i több esze volt, mint az erdésznek és mégis csak erdős A péknél most éppen hosszú sor áll,

— erdőkerülő — maradt. a friss kenyeret mint magat a Kenyeret viszik, ez olyan ^ |pjfÉg§§ifó£&’ .y** !

[ A fiai is erdősök lettek. Kívánták, hogy legalább én legyek erdész. És a kertész kertjében sem hullatja maga alá a szirmot a bokor, * ‘S’/

Ügy kívánták, hogy máig honvágyam van az erdők minden szál rózsa időben elfogy. Jglil§4^%

és nosztalgiám ez erdészet iránt. S ráadásul a kertész mondta is nekem: ' - ’V'Jnr

..Sose akartam más lenni, csak kertész, mindig is”. SwfSlF?' .■•■*• • 'JCbJnr j ,

KIS ZOLTÁN: ~ T--” í

• tói fogant szornymagzatanak: nem kívánok mást, Hazaddal köpj az emlékezet torkába, hogy elveszítse •—v 'I

I I I / mocskoló képességét. Építs egy épületet, amely nyug-I 1^1 aJ ^ I f— __ ^ ' I ^ 1 , _ vóhelye lesz porhüvelyemnek, ha meghaltam. ,

I J H I vl M I OS 7 III V P n 1 ílS V )C J ! H Visszatér a palotába, lehevered:!-: szétszedett játékai /

. *—' '-J • ^ * Vz *— III ' í>^. • • 1 1 VJ | közé. Almában az Épületben bolyong, amit meg kell

V—/ f építenie. Riadtan számlálja a folyosókat, a nyirkos

falaknak támaszkodva kémleli a nap olását, de min- I I ' ' dent elfelejt, visszarohan az előző fo. kilóhoz, arcába

a

| m pv (KI pi j- l [ p* 4- ragacsos pókháló tapad. Hangot hall, valaki így kiált:

I /""l I ) I I 11 llljjl „Végtelent akarsz. Minosz?” Párzó kígyókra bukkan

1 ^ * * * * 1 VJ»-/ v. az egyik galériában, majd találkozik egy vak írástudó öregemberrel, aki elmondja, élete kezdete óta j

az Épület foglya. Daida’osz az! hiszi, Teiresziásszal

________________________________________________________ _________________________________________________________beszélget (mi mást jelenthetnének a párzó kígyók?),

de az öregember elmosolyodik. írást mutat Daidalosz-Tliofaginusz, a vak alexandriai -könyvtáros szerint zik, hogy a lugasban a kétszeres nincs üdítő varázs- nak, olvasni azonban nem tudja: a betűk emberekké

bán egybekeljeá? változnak, akik látszólag egymástól független érte-Are^go^ít^f^íertla*d!^Sse“ , A kipuhatolbatatlan fateni szándék azonban máslemmel és szenvedéllyel táncolnak. j

Taloszt (modják, anyjának volt ágyas-szeretője), ki kepp parancso., az e.egteteivrt boszud Poszeidon, ki Reggel a megálmodott tánc ütemét és mintáját pró(

feltalálta a fűrészt vagy a fazekaskorongot; a félténem kapta meg áhított bikaáldozatát, a sánta kobálja. dk*

kenység lobbadozva gerjesztette az alámerült tébolyt, vácshoz hajszolja Pasziphaét. aki már csak az ösztön fel- Következő éjszaka az álom megint az Épületben

és Taloszt felcsalta az Akropolisz egyik templomának szított nyelven ért és beszél: nedves, forró kívánalom lepi meg. örökkévalóságnak tűnik az idő, amíg mindtetejére, s lehajította onnan az elmés _ezermestert, kiemészti a tengerből kiszökkent, csodálatos bikatest egyik folyosóját bejárja Tégláról téglára újraálmodja

nek még a lába sem volt kurta, mint őneki. iránt — Daidalosz, találj ki, szabj valami ruhát nékem, az Épületet Vackára csordul a nyála! amikor elképzel

Azóta hitvány szenvedélyek és élvezetek kiszolgálómiáltal tetszhetek őneki!, zokog a királyné. egy galériát, ahol szelíd, sós vizű patak csörgedezik

ja A királyné gyermekebb, mint csitri lányai: sikolt- Da-id-aloszban elparázslik a szerelem, nem marad az apályt gyémánt-skorpió várja. Aztán furcsa gonva viháncol, mikor az ő fából szerkesztett, önmagukmás, csupán az anyag, a módszer, a szerkezet: kivájja dolata támad: mindig, mindig balra, s kijutsz a csajtól mozduló emberkéivel kergetőzik. Sokáig azt hitte, egy fa belét, belőle marhaalakot formáz, a gyalult fán irányított tér tekervényéből. Fh;-Ivett megpillant I

az a fel indult hév valami nyájas kihívás, és sejtelme testet szőrre! borítja, és a patákba kicsiny görgőket egy fiatal attikait, aki viaszos fon ; ; gombolyít, melmeg is fogant, amikor Pasziphaé, a királyné hajnali rejt. Kikiséri a királynét a Napnak szentelt gortüszi lén a vért gyilkosságtól mocskos. Maid egy sánta férfi

találkára várta a lugasba (ahonnan remek kilátás csorda tölgyes legelőjére, ahol az asszonyt besegíti a arcába kapcsolja a tekintetét, aki — ömaga. Megérti,

•esik a smaragdos Dia szigetére); nem felejtette el, műtehén hátuljába, és mielőtt megfutva az undortól, hogy ez az a csarnok, ahol a Jövő lakik Megkérdezi

Xte v

Ü ^jávaf Z^s’Jd atá?sí£dfék £°:d03 SOrsára hagyná PasziPhaét’ a szerkezet farán tőle, tehát önmagától: „Visszatérek-visszatérsz még

S is ^visszatérve^ S

k

S

ö

S

tt n ftíbő?re We vateha? “ Dc hát M VaTM°k!”

sen. rakonyokol az alvadt nap, erkez.K Poszeidon bikája Vastag & nehéz tudássa] ku!!og kifelé a2 Épü!etb6!.

Izgatott vérütemével mérte az éjszakát, amely hosz^ Lát egy méhrajt riasztó baglyot, borzadva settenkedik

szónak tetszett, akár az íj kifeszített idege; a királyaz iszonytató halál bábja mögött: Glaukosz az, aki

1

I

* 1