Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1970 (HU BFL XXXV.23.a/3)
1970-07-10
« ' f * .WMBe H.OKw*** “ -IW L|t I f I I ! — 8 -> Családi pótlékkal kapcsolatban nem tudok avval egyetérteni, hogy mímSíki egyformán kapja a családi pótlékot* Ezt is az egyedülálló többgyermekes anyák érzik jobban. Nem helyes az, hogy egy magasbeosztásu család is éppen annyi családi pótlékot kapjon 3 gyerek után, mint például egy egyedülálló asszony ugyancsak 3 gyerek után. Valószinü, hogy az egyedülálló, kiskeresetű asszony sokkal nehezebben tudja 3 gyermekét nevelni, mint a jóbeosztásban, magas jövedelemmel rendelkező férj-feleség, a gyermekeit* Éppen ezért javasolom, hogy a családi pótlékot differenciálják. Ott ahol jobban rászorulnak és kevés a bevétel legyen több a családi pótlék, ahol magas a jövedelem, ott kevesebb családipütlékot adjanak. Sőt továbbfejleszteném, hogy 3 gyermek után kapja az anya addig az anyasági segélyt, amig a gyermekek eltartásra szorulnak. Persze most mindjárt felvethetik az elvtársak, hogy honnan vegye az állam a pénzt? Nem tudok erre most választ adni, de differenciálással sok mindent el lehet érni* Máskülönben csatlakozom azokhoz, akik nemcsak lent, hanem fennt is keresik a bajokat. Pa-pp elvtársnos ügy Ítélem meg, hogy ennek az anyagnak a napirendre tüzese nagyon fontos kérdés és meggyőződésem, hogy a KB^ határozata után egyes kérdésekben előbbre fogunk lépni, és tudunk eredményt elérni, ha nem is oldja meg teljesen a problémákat. Mindjárt egy javaslattal kezdeném. Évekkel ezelőtt a kerületi PártbizőtFságTx£vta fel a gazdasági vezetők figyelmét arra, hogy a kerületben vannak olyan jóképességü gyermekek, akiknek továbbtanitását a szülők nem birják ^ ezeket a vállalatok vegyék gondjaikba. A felhívás kapcsán hozzánk is került egy kisleány, akit később ösztöndíjjal felvettünk, kiiskoláztattuk és mondhatom nem csalódtunk benne. Jelenleg a vállalat KISz titkára, egyben áruforgalmi előadó. Erre a felhívásra hívnám fel a vállalatok vezetőinek figyelmét, annál is inkább, mert munkaerőproblémájukon tudnának változtatni, sőt káderutánpótlásuk is részben biztosítva lenne. Másik javaslatomat a kerületi Tanács felé vetném fel. Jó lenne, ha a Tanács minden évben a szegény, de jő képességű gyermekeket összegyüjtené és ők tennének javaslatot a vállalatok felé. Meggyőződésem, hogy a vállalatoknál van lehetőség arra. hogy ezeket a jóképességü fiatalokat felkarolják, iskoláztassák, akik viszonzásul méltóképpen megállnák a helyüket'. A kereskedelmi vállalat nem egy könnyű munkaterület, a nők helyzete sem könnyű, sokkal rosszabb munkaterület, mint egy vállalat. A vállalatok igyekeznek bevezetni a szabad-szombatokat, a csökkentett munkaidőt, nálunk ez nem megy. Csak egy dolgot mondanék el, hogy nekünk milyen nehéz a kereskedelem vonalán a dolgozó nők érdekeit képviselni. Sajnos | J jf
