Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártbizottság üléseinek jegyzőkönyvei, 1963 (HU BFL XXXV.23.a/3)

1963-10-29

1 f o­­• t I »- 6 -5 év lejárta előtt tömegesen adták vissza. Azóta is éven­ként van változás kb. 10 /»-os a megszűnések száma. A meg­szűnések száma azt bizonyltja, hogy az áthelyezések alkal­mával, vagy pedig a kevés munka miatt adják vissza az ipar­igazolványokat. Ez különösen a szabó szakmánál tapasztal­ható. Évente Jcb. 30—55 fő azoknak a száma, akik visszavon— > ják, illetve akik visszaadják az iparigazolványakat. Ezzel szemben lé—15 fő azoknak a száma, akik uj iparigazolványt váltanak ki. Az ipar-kérelmezők szama 30*“'é-ü fokozott mozog. Nagyon sok olyan kérelmező van, aki nem szolgáltató tevé­kenységet akar folytatni, hanem árutermelést. Ezeknek nem adjuk ki az iparigazolványt. Főleg abban a szakmában adunk ki ipari;i:azolványt, ami szolgáltató jellegű és a lakóssság kielégítésének szempontjából feltétlenül szükséges. Erdős elvtárs /Okisz részéről/ Az a tapasztalat, hogy a javítás és a szolgáltatás a la­kosság részéről teljesen forgalom mentes. A lakosság nem igényli a javítás és szolgáltatás munkáját. V 1 T A ; Molnár elvtárs: A faipar területén nincs meg bontásban, hogy a végzendő munka épületre, vagy bútorra vonatkozik. Olyan kevés a kerületben azoknak a lakósóknak a száma, akik régi bútoraikat akarják átjavitani, hogy mi igy kénytele­nek voltunk 100 %-ban ■ pűlotjavitasra ráállni* Felső szer­vünk mindent meg tesz annak érdekében, hogy ez a munka ^ menjen és ennek ellenére még sem megy, mert nincs igénylő rá*0A Faipari KISZÖV már azzal a gondolattal is foglalko­zott, hogy egy központot létesit Budapest területén és a felmerülő igényeket az ott lévő dolgozók végzik majd^ el, - de ennek a megvalósítása nem történt meg, tárgyalások kérdése. Bajor elvtársnő:, Az anyag 6-ik oldalon megjegyzi, hogy a lakosság a végzett munkák minőségével - gondolok itt a mérték utáni szabóságnál készült női ruhákra - és határidő lekéi elégedett, csak a szolgáltatási ár az nagyon magas. Sajnos ez igy van, mi nők a vásárolt anyagot nem visszük ezekbe a szövetkeze­tekbe, hanem házi varrónőkhöz,-úgy ahogy Pintér elvtárs mond­ta kontárokhoz- visszük, mert azok a szövetkezeti árakhoz viszonyítva jóval olcsóbban dolgoznak. Ha a szövetkezeti árak­kal szembeállítom a konfekció áruit, akkor azt tapasztalom, — de nemcsak én, hanem mások is — , hogy fantasztikusan olcsó a konfekciós áruk, és ez is elősegíti azt, hogy a szövetke­zetekben nem megy a munka, mert inkább kész ruhát vesznek a nők, hiszen egy szövetkezeti ruha megvarratási dijjábol két darab készruhát is tudnak venni. Továbbá az is, hogy a Nőtanáes varrótanfolyamja a múlt évben is és ebben az evben is igen nagy számú hallgató jelentkezését váltotta ki, egyre több nő tahül íneg varrni, s a sajat ruháit, sőt gyermekei részére is meg tudja varrni a szükséges holmikat. V " T " - - -< f

Next

/
Thumbnails
Contents