Budapest Főváros Levéltára: MSZMP Budapesti Bizottság XVIII. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Pártértekezletek jegyzőkönyvei, 1966 (HU BFL XXXV.23.a/1)
1966-10-23
' í .*Btr:a««.*Wlwl*» v ■**’*-* g> I ! I I [ 4 év alatt felelősségre senkit a bírálat elfojtása elmén és bizony nem nagyen tudtuk megvédeni párttagjaink egyikét-móslkat az általa elmondott bírálat, nagyo Ónomon jelentkező retorziójától. Ilyen fajta példákat majd minden üzemben vagy pártszervezetünk területén találhatunk. A legdurvább talán a téglagyári e^et. A Téglagyár párttltkára felhívta a felettes pártszerv Ügyeimét, az ugyancsak párttag telepvezető rossz emberi tulajdonságaira^ laza munkafegyelem, fnbe. rekkel szembeni durvaságok, nőknek tett ajánlatok) Bűzért a telepvezető négyszemközt megfenyegette őt és azóta is érzi ennek, személyére vonatkozó nagyon káros kihatásait. A most lezajló vezetőségválasztó taggyűlések során egy olyan pozitív irányú fejlődésnek lehettünk tanul, amely rendkívül biztató a jövőre nezve a kritikai légkör kialakítása szempontjából, mert mind a vezetőségi beszámolókban mind ^ a párttagság hozzászólásaiban elég sok bírálat és önbiralat hangzott el, és ha ezt a szintet az elkövetkezendő időszakban meg emelni is tudjuk nyugodtan elmondhatjuk, hogy pártéletünk e lényeges területén nagyot léptünk előre. Számot kell adni arról is, hogy milyen volt 4 év tükrében kádermunkánk, továbbá arról, hogy a VIII. Kongresszus káderpolitikai elveit mennyire tudtuk az állami személyzeti munka gyakorlatában érvényre juttatni. Eloszor általában rneg kell állapítani, hogy a kádermunka mind párton belül, mind az állami személyzeti munka viszonylatában még mindig sok javításra szorul. Nem sikerült e tevékenységünk során megszabadulni a formális elemektől, továbbá az sem megnyugtató, hogy az a kör, amelyen belül a kádereket "felfedezzük es kiválasszuk, még mindig eléggé szűknek bizonyul. Hajlamosak vagyunk úgy a párt, mint állami vonalon, csak a felszínen mozgó embereket észrevenni es a szerényen, de jól dolgozó emberek egy része figyelmükön kivitt marad. Mindezek ellenére az elmúlt 4 esztendő alatt némi fejlődés tapasztalható kádermunkánkban, és ez elsősorban azért állapítható meg, mert megpróbál* tünk következetesen ragaszkodni a VIII. Kongresszuson elhangzott káderkiválasztás és előléptetésre vonatkozó elvekhez. Ez az elv a következőkben szögezhető le:- minden funkció betöltése lehetséges partonkivülivel, ldvéve a pártfunkciót, továbbá a funkció betöltésénél, a politikai megbízhatóság, a rátermettség és szakképzettség együttesen, egymásmelletti feltétele a káderek előléptetésének. Sajnos ezeket az elveket egyes üzemekben nem is annyira az igazgatók és személyi vezetők, hanem inkább az ő hatáskörükbe nem tartozó kisebb beosztások betöltésénél az üzembezetők, főművezetők nem alkalmazzák kellő következetességgel és Így torzulást szenvednek ezek az elvek. Nem egy helyen a vezetőségvalaszto taggyűlések során pl. a Kőolajban es a Malévnál is felvetették az elvtársak:- mi az oka annak, hogy művezetők, vagy az újólag előléptetett csoportvezetők között csak kizárólag pártonkivüli található, ugylátszik a kommunisták között nincs megfelelő ember, csupa "kétbalkezes '—bol all a partszervezet. Szeretnénk a kerületi Pártbizottság nevében leszögezni, hogy ha egy funkció, ra nagyjából azonos két ember - akiknek képességei és rátermettsége is közel azonosak - pályázik, akkor ezek közül minden esetben a kommunistákat kell előnyben részesíteni. Hogy ez nem Így érvényesül az üzemekben, azt az előbb említett példa is mutatja. Van olyan nézet, általunk szélsőségesen baloldalnak ismert elvtérsa,< részéről - hogy vajon mit szólnak a pártonkK üllek, ha kommunistát léptetnek elő, vagy jutalmaznak meg - és ezt az álláspontot ő elvi politikának tartja, \ryl 09 $ V.AO
